Vigyázat, emucsibékkel vagyok! 10+2 tanács az emucsibés mindennapokhoz

Az 5 részes emukeltetési sorozatunk (itt érheted el az 1. részt, 2. részt, 3. részt, 4. részt, 5. részt) után jöjjön egy cikk a tojás utáni életről, hiszen már kelnek, kikeltek a csíkos apróságok. Lássuk, mit érdemes fontolóra venni a csibés mindennapok tervezése, szervezése során.

1) Már a napos emucsibéknek sem szükséges „bahamai meleg”: elegendő, ha a helyiség állandó 19-20 oC-os hőmérsékletű és a naposállatok ’bölcsije’ fölé belógatunk kb. 20 cm magasságban 60 W-os színezett égőt, vagy 50 wattos infra izzót, egyet vagy többet a doboz/tér méretétől függően.
A baromfitenyésztés egyetemi tankönyv (Horn Péter (szerk.): Állattenyésztés 2. – Baromfi, haszongalamb) remekül illusztrálja, hogyan reagálnak a napos pulykapipék, ha épp melegük van, pont jól érzik magukat vagy fáznak. Ez más madaraknál (így az emunál) sincs másképp, íme:

Forrás: Horn Péter (szerk): Állattenyésztés 2. Baromfi, haszongalamb (191. oldal)

2) Hiába még csak most kerültek ki a bújtatóból a csibék és kerültek a "bölcsibe", tegyünk eléjük takarmányt: több, főleg baromfitenyésztő elképzelése szerint, azért nem kell kínálni takarmánnyal a naposállatokat, mert szerintük a szikanyag táplálja őket az első néhány napban. Ezt az elképzelést cáfolja a hazai keltetéstechnológia-és tudomány egyik neves képviselője Dr. Bogenfürst Ferenc professzor, aki "A keltetés kézikönyvében" erről így ír, idézem:

A szik anyagai elsősorban nem a túlélésben, hanem a maternális immunitás kihasználásában és az aktív immunitás minél gyorsabb kialakulásában, energiaforrásként játszanak nélkülözhetetlen szerepet.

(Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve, 49. oldal)

Tapasztalt emutenyésztők szerint, amint a napos emucsibe először ürít (ekkor a bélsár sötétzöld színű, hígabb állagú ), a csibe elkezd ismerkedni a takarmánnyal.

Tehát, kínáljuk csak meg a napos emuinkat takarmánnyal, hogy a szikanyag az immunrendszerüket támogassa!

3) Jó, ha a naposállatok fogadására szolgáló „bölcsiben” stabil lábakon álló etetőt és itatót használunk, hogy ha még bele is gyalogolnak az edényekbe, ne borítsák fel azokat. Az itató ne legyen mély, nehogy fejjel 'belebucskázzanak' és vízbe fulladjanak. Inkább többször töltsünk keveset a vizes tálkába, nehogy beletottyanva a vízbe, megfázzanak.

Már a napos állatok részére is tehetünk ki kicsiny méretű sódert, de vigyázat, nem gyöngykavicsot!

Kétrészes macskatál a "bölcsiseknek": a nagyobb részben takarmány, a kisebb részben apró szemű sóder van

Az „emu-óvodában” az etető-itató megoldására láttam egy kiváló megoldást Kujáni Györgynénél (hogy ki is Ő? Nézd meg itt a vele készített interjúnkat): a madarak hátmagasságába szerelte fel az ételhordókból átavanzsált etetőt és itatót, így a csibék a nagy szaladgálás, ’ugra-bugra’ közben sem léptek bele, borították fel vagy magukra azokat.

A falra szerelt etető és itató, alattuk rácspadozat így a lehulló takarmány és víz nem az almot szennyezi, hanem a rácspadozat alatt lévő kihúzható tálcára hullik - kiváló megoldás 🙂

4) Ahhoz, hogy a naposcsibék mihamarabb megtanulják a takarmány-és vízfelvételt több módszert bealkalmazhatunk: az egyik, ha az itatóvizükre pl. salátalevelet teszünk vagy fényes kanállal finoman kavarjuk a vizet, a takarmányt pedig ujjal vagy szintén fényes (és száraz) kanállal kevergetjük, így felkeltve a csibék figyelmét. A másik módszer, ha egy idősebb, már önállóan enni, inni tudó emucsibét, ún. dajkamadarat bent hagyunk a csöppségek között, aki megmutatja az ’újoncoknak’ az evés-ivás fortélyait. (Ha több turnusban kelnek a csibék, akkor az előző csibecsoportból hátrahagyunk egy-két dajkamadarat a bölcsibe, hogy azok tanítsák a frissen kikelt társaikat. )

A takarmány mellett adhatunk nekik például reszelt almát, reszelt sárgarépát, apróra vágott káposztát, csalánt, salátát vagy búzacsírát és van, aki morzsázott tehéntúróval is megkínálja őket.

Ásványi -és vitamin pótlásra ajánlható készítmény a Tetraszelén, a Gastroferm M+C: Tetraszelénből fél liter vízhez adjunk 1 mokkáskanálnyit, a Gastrofermből pedig egy késhegynyit tegyünk a fél liter vízbe. Figyeljünk, hogy először a Gastrofermet tegyük a vízbe és csak utána a Tetraszelént, mert így a szelén, E-vitamin-tartalmú kiegészítő jobban hasznosul az állat szervezetében.

5) Se a takarmányt, se pedig az apróra vágott zöldet, gyümölcsöt ne tegyük a lámpa alá, mert a zöld, a gyümölcs hamar megfonnyad, a takarmányban pedig csökken az értékes tápanyagok aránya.

6) Ha fix, napszaktól független 20 oC-os helyiségben tartjuk a már óvodás madárkáinkat, akkor nekik már nem szükséges külön 'műanya', a terem/szoba/tér hőmérséklete már elegendő a számukra. Éjszakára érdemes őket csoportosítani: 10 db (max. 15) azonos fejlettségű madarat tegyünk össze.

Fontos, hogy azonos fejlettségűek legyenek a csibék, ellenben ha a kisebbek a nagyobbak alá bújnak melegedni, a nagyok véletlenül agyonnyomhatják a kisebbeket.

7) Ha egy hónapos kor után és a tavasz beköszöntével egy jól zárható, kifutóval is rendelkező térbe kerülnek a madárkák a még hideg tavaszi esték/éjszakák/reggelek és az esős, szeszélyes tavaszi napokon érdemes bekapcsolni nekik a belső térben egy kb. 70 cm-re fellógatott 150 W infra égőt.

8) A kis ragadozók (görény, menyét, nyest), róka, kóbor kutya vagy ragadozómadarak még elvihetik a csíkos csibéket: ha a csibék már elmúltak egy hónaposak és kitelepítettük őket az ólba, az ól ajtaja legyen jól zárható és betonozott (10 cm vastag beton), hogy semmi ne rágjon be. A ragadozómadarak támadásának kivédésére hagyhatjuk hosszabbra az ól tetejét, így a tető védi a külső kifutó azon részét, ahol a csibék az első időszakban mozognak (és ez eső beállónak sem utolsó) és/vagy madárhálót is feltehetünk.

9) Az "ovis" vagy a már 1 hónapnál idősebb madárkáinknál sem feledkezzünk meg a megfelelő almozásról: a betonozott aljra szórhatunk szalmát, faforgácsot, ki mire esküszik. A szalmát gyakrabban kell cserélni, mint a faforgácsot, de nyilván kinek mi elérhetőbb, azt használja.

10) Ha már a külső kifutót készítjük elő csibéinknek, érdemes átnézni a területet és minden oda nem illő tárgyat, hulladékot (üveg, szög, drót-vasdarab, műanyag darabka, nagyobb kő (értsd: körömnyi nagyságnál nagyobb) stb. távolítsuk el a kifutóból. Az ellenőrzést akkor se hanyagoljuk, ha a csibék már birtokba vették a kifutót: érdemes például a reggeli kiengedésük előtt átfésülni a területet.

+1 tipp: Érdemes a csibék óljában a levegő minőségét úgy ellenőrizni, hogy időről-időre leguggolunk és bele”szippantunk” a levegőbe, hogy érezzük, milyen a levegő minősége az ő szintjükön. Ha kellemetlen, szúrós, dohos szagot érzünk, itt az ideje az alom cseréjének. A mi emberi magasságunkban nem feltétlen érződik az, ami az ő magasságukban már igen, és ha ezt időben nem észleljük, könnyen kialakulhatnak a csibéknél légúti problémák, gombás fertőzések (Aspergillózis).

+ 1 extra tipp a végére: Ha épp most tervezed a csibék külső kifutóját, érdemes inkább keskenyre de hosszúra kivitelezni a kifutót és jó, ha szakaszolható: amíg kicsik, elég nekik a hosszú terület első 1/3-a, aztán ahogy cseperednek, tovább lehet őket engedni a kifutóban.

Forrás:

Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (szerző saját kiadványa, a vele való kapcsolatfelvételért írj ránk /e-mail: helpdesk@hunemu.eu/ és összekapcsolunk vele)

Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve (Gazda Kiadó, 2004.)

Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve – Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz (Pannon Emu, 2002)

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük