Hallottatok már a németországi nandu kolóniáról? No, nem a farmon tartott, tenyésztett madarakra gondolok, hanem azokra a szabadon kószáló, kvázi dél-amerikai „mustángokra”, amelyek birtokba vették Észak-Németország egy részét és mennek amerre kedvük szottyan, jelenlétükkel nem kis fejfájást okozva a gazdáknak, az ökológusoknak…
Forrás: www.ccdiscovery.com
Mint a mesében...
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy egzotikus hús-és bőrelőállítással foglalkozó tenyészet Lübeck városához közel, ahol a '90-es évek végén, 2000-es évek elején, néhány nandu gondolt egyet és megszökött. Futómadarak lévén könnyed léptekkel kocogtak, futottak, míg meg nem álltak az UNESCO listáján is szereplő Schalsee Bioszféra Rezervátumig, ahol letelepedtek és most is boldogan élnek, amíg…
...meg nem halnak?!
Forrás: www.dw.com
Ez a rege akár amolyan futómadarakról szóló, bugyuta esti mese is lehetne, amellyel a német szülők, nagyszülők szórakoztathatnák a gyerkőcöket, ám ez a történet nagyon is valóságos: az egyik oldalon a farmerek, ökológusok, vadászok, míg a másik oldalon a hatóságok, és a helyzetben turisztikailag fantáziát látó lelkes civilek állnak, közöttük pedig az elvadult nanduk.
Nandu-invázió
A nandu-ellenesek táborát alkotó gazdák, ökológusok, vadászok azt állítják, hogy a nanduk nagy károkat okoznak a gabona-és repcetáblákban, annak ellenére, hogy a gazdák – a károkat megelőzendő – amolyan nandu-szórókat, etetőhelyeket létesítettek, hogy a nanduk ne menjenek a szántóföldekre és ne dézsmálják a haszonnövényeket.
És hogy miért is gond, hogy a nanduk be-betévednek a szántóföldekre? Nos azért, mert zömmel a zsenge növényi részeket, hajtásokat csipkedik le, amit ha a növény ki is hever, nem vagy csak lassabban fejlődik, a dézsmálásnak köszönhetően az adott növénykultúra nem fejlődik egységesen és így a betakarítás is csúszik és/vagy veszteséges lesz. Az egyik gazda arról panaszkodott, hogy a várható terméshozamának, és így bevételének harmadát elveszíti a szabadon kószáló nandu kártétele miatt.
Ráadásul a nandu nemcsak növényekkel, hanem rovarokkal, gyíkokkal is táplálkozik, méretéből és táplálékigényéből adódóan komoly versenytársat jelent mind a rovarokat fogyasztó (énekes)madarak, mind pedig a vonuló és a környéken pihenő madárfajok (pl.: darvak) számára.
Az egyik, szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozó gazda arról számolt be, hogy a násztáncot lejtő és kergetőző tollasoktól egyik alkalommal úgy felbőszültek a marhái, hogy teljesen megvadulva kitörtek a karámból.
Forrás: skyscrapercity.com
A kérdésben a civilek is érintettek: a kószáló nanduk néha rátévednek az közutakra is, nem kis meglepetést okozva az ott közlekedőknek.
A nandu-ellenesek tábora abban látja a megoldást , hogy ki kellene lőni (legalább) a hímeket: ha kevesebb a nandukakas, kevesebb a szemes tojás, és nem is lesz elég hím, hogy kiköltse az amúgy sem (feltétlen) termékeny tojásokat, szóval a populáció egyedszáma így hatékonyabban szabályozható, csökkenthető.
A fent felsorolt érvek ellenére az illetékes hatóságok 2020-ig teljesen más véleményen voltak: mivel a nandu szerepel a Washingtoni Egyezményben (azaz a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményben), így megilleti a védelem, akkor is, ha nem őshonos faj. Másfelől a nanduk főleg a rezervátumban élnek, harmadrészt a hatóságok véleménye szerint nem jelentenek olyan nagy veszélyt az őshonos növény-és állatvilágra, ami miatt agresszív invazív fajnak kellene minősíteni és elrendelni a gyérítésüket.
2020. évben "fordult a kocka"
A szempontok ütközése ellenére abban mindkét tábor egyetértett már a kezdetektől, hogy valahogy kontroll alatt kellene tartani a nanduk létszámát: ennek jegyében a hatóságok engedélyezték a fellelt nandutojások összetörését, megfúrását. Sokan abban is reménykedtek, hogy az észak-németországi kemény telek nem lesznek kegyesek a madarakhoz és bizonyára lesz elhullás…
Nos, egyik tábor sem számolt a nanduk szívósságával…
Ugyanis, amíg 2017-ben a tojások kifúrásának köszönhetően 22 egyeddel csökkent a nanduk száma, addig 2018-ban összesen 190 tojáson ütöttek lyukat, de hiába: a nanduk száma 205 egyedről 566 madárra ugrott és ezek fele egy év körüli madár.
Miután sem a tojások összetörése, sem pedig a tojások megfúrása nem vezetett eredményre, a nanduk létszáma azonban meredeken emelkedett és ezzel együtt az általuk okozott károk mértéke is, 2020. áprilisától vadászható fajnak minősítették a nandut Mecklenburg-Pomerániában, így az állományuk most már gyéríthető.
Kérdés? Van! Nem is egy!
Megvallom, amikor a téma után kutattam, elsőre szórakoztató érdekességnek tűnt a német nandu-nyáj története.
Aztán ahogy egyre jobban beleástam magamat a témába, már árnyaltabban láttam a képet és egyre inkább értetlenül álltam/állok a probléma előtt. Bár nagyon szeretem a futómadarakat, és (én is) azért dolgozom, hogy ez az ágazat végre megkapja méltó helyét az állattenyésztésben – ezeknek a madaraknak ilyen formán, gazdátlanul semmi keresnivalójuk nincs Németországban, szabadon csakis a természetes élőhelyükön, Dél-Amerikában élhetnének (és élnek is).
És még további kérdések egész sora kavarog a fejemben, mialatt ezeket a sorokat írom: hol van az a gazda, tulajdonos, akinek a tanyájáról kiszöktek a madarak és elindultak a Németországot meghódító útjukra? Őt miért nem vonták be a probléma megoldásába? Miután kiszöktek, miért nem lehetett a madarakat valahogyan befogni és visszavinni a farmra (és persze, a kutatással, befogással, szállítással kapcsolatos költségeket a madarak tulajdonosára terhelni)?
Nektek mi a véleményetek erről a nandu-invázióról?
Forrás:
https://www.dw.com/en/big-south-american-birds-on-the-loose-in-northern-germany/a-3524677