Emu tojás keltetése V. rész: “Helló nagyvilág, érkezem!”

Az előző részt ott fejeztük be, hogy tojásaink táncolnak, tehát lassan elérkezik az idő, hogy a csibék kikeljenek.

Öveket becsatolni, mert indul az egyik legsimábbnak tűnő, de korántsem könnyű utazás a tojásból a külvilágra!

Jöjjön egy kis "kikelés-élettan"

A kelés előtt egy-két nappal az amnionfolyadék már teljesen felszívódott. Az embrió hasán ott függ a szikzacskó, amely lassan elkezd behúzódni a hasüregbe. A fehérje ekkorra már teljesen felszívódott. A kelés folyamata a 49-50 napos embrió aktív mozgásával kezdődik, ennek során a szikzacskó behúzódik az embrió testébe és a csőr a légkamránál felszakítja a belső héjhártyát (belső pattogzás). Ahogy a csőr a légkamrába ér, beindul a tüdőlégzés. Ezzel egyidejűleg a chorioallantois vértartalma a csibe testébe áramlik, miközben érhálózata fokozatosan kiürül. A chorioallantois légzés intenzitása egyre jobban csökken, miközben a tüdőlégzés szerepe nő, míg végül teljesen átveszi a chorioallantois feladatát. A chorioallantois funkcióját elvesztve, beszárad, így felrepesztése nem idéz elő vérvesztést.

Ahogyan a csibe betört a légkamrába, úgy már teljesen kitölti a tojás belsejét. A légkamrában lévő O₂- tartalom körülbelül 24 órára elegendő. A légkamra csökkent levegőtartalma váltja ki a külső pattogzást, vagyis a csibe elkezdi feltörni a tojáshéjat.

A bújtatógép fertőtlenítve és beállított paraméterekkel várja kis Lakóit…

Ez azt jelenti, hogy a bújtatógép már felfűtött és a beállított hőmérsékleti és páratartalmi értékek mellett fogadja a tojásokat. (Tehát nem akkor kapcsoljuk be és fűtjük fel a gépet, amikor betesszük az első tojásokat!)

A bújtatógép hőmérséklete lehet ugyanaz, mint a keltetőgépnek, azaz 36,4-36,6 ^oC, a relatív páratartalom viszont 75-80 % között legyen.

Fontos, hogy akár külön bújtatógépünk van, akár a keltetés és a bújtatás egy gépben történik, a bújtatás során már nincs forgatás.

Költöztetés jelei, avagy mikor tegyük át a tojásokat a bújtatóba?

Az emutojások átrakására nagyjából a 48-50. napon kerül sor. Ennek időszerűségét érdemes néhány óránként, a következő két módszerrel ellenőrizni:

A tojást a fülünkhöz tartva és füttyszerű hangot hallatva, ha a csibe csipogással vagy kopogással reagál, akkor már bekövetkezett a belső héjhártya átszakítása és a csibe már a légkamrában van.

A másik biztos jele, hogy a tojás átrakható a bújtatóba, ha a tojás középső részére egy fémpálcával gyors, rövid ütéseket adunk és válaszul tompa üreges hangot kapunk. Amennyiben ebben még nincs elég tapasztalatunk, érdemes egy, a keltetés korábbi fázisában lévő tojás hangjával összevetni.

Alapvető, hogy ha nem indokolt, nem kell beavatkozni a kelés folyamatába.

A bújtatóba történő áthelyezés nyugodt, de gyors mozdulattal valósuljon meg és ügyeljünk arra, hogy a tojások ne rázkódjanak, ütődjenek egymáshoz.

Hogyan csücsül a csibe megfelelően a tojásban?

Optimális esetben, közvetlen a kikelés előtt a csibe csőre a légkamra felé mutat, a fej és a nyak a test jobb oldalán hajlik vissza. A nyak hátulsó része a légkamra felé kanyarodik vissza. A fej a csőrrel a csibe jobb lábfeje fele fordul, nekifeszülve a tojás héjának. Fontos, hogy nem szabad ahhoz a területhez nyúlni, ahol a szikzacskó található, mindaddig, amíg a szikzacskó be nem húzódott.

Van azonban olyan eset, amikor a csibe helytelenül fekszik a tojásban, ilyenkor azt mondjuk, hogy a csibe malpozíciós: ilyenkor a csibe csőre és feje egyaránt a tojás hegyes végében van és nem a légkamra felé "néz".

(Hogy ilyenkor mi a teendőnk, arról egy kicsit később.)

TÁDÁÁÁM! Megérkeztem!

És most jöjjön maga a kelés folyamata. A Youtube-on remek felvételek egész tárháza található a témában, úgyhogy én is egy ilyen videót ágyaztam be, gyönyörködjetek benne Ti is!

A kifelé igyekvő, pihegő csöppségek csodálata közben ne felejtsük el folyamatosan eltávolítani a bújtatótálcáról a tojáshéjakat és apró tojáshéj darabokat, nehogy sérülést okozzanak a csibéknek.

Segítség, lehet, hogy malpozíciós a csibe! Mit tegyek?

Ahogy fentebb utaltam rá, nem mindig fekszik jól a csibe a tojásban, de ilyenkor sem kell lemondani róla, hiszen önmagában, hogy malpozíciós, még nem jelenti azt, hogy baj van a csibével, csak segíteni kell neki egy picit.

Ha az 50-52 napos, amúgy mozgó tojásból nem hallható csipogás vagy kopogás, két eshetőség áll fenn: az egyik, hogy a csibe helyesen fekszik, de még nem szakította át a belső héjhártyát. Ilyenkor a keltetést végző személy tovább várakozhat, remélve, hogy a csibe csak késik és majd magától átszakítja a belső héjhártyát, vagy segít neki. Ez utóbbi, egyben másik eshetőség azért is ajánlott, mert lehet, hogy a csibe feje és csőre a légkamrával ellentétes póluson van.

Teendő: a tojást sík felületre helyezzük és megvárjuk, amíg megáll. A légkamra helyét kopogtatással állapítjuk meg (az üregesebb hangot adó póluson van a légkamra), vagy úgy, hogy a tojás két vége közül a hidegebb póluson van a légkamra. (Általában a tojás kevésbé csúcsos végénél van a légkamra.)

A tojás légkamrát tartalmazó végétől kb. 2 cm-t haladunk felfelé (a másik pólus felé) és innen újabb kb. 2 cm-t balra. A tojást itt finoman feltörjük, de csak annyira, amennyire a csibe levegőhöz jut. A héj feltörése után a héjhártya alatti barnás elszíneződés jelzi a csőrt. Ha nincs meg a csőrt jelentő barnás folt, addig fejtegetjük nagyon óvatosan a kemény héjat, amíg meg nem látjuk a barna foltocskát. Ha megvan a csőr, azon a szakaszon a héjhártyát megbontjuk, hogy a csibe levegőhöz jusson és a továbbiakat már rábízzuk.

Fontos, hogy tovább ne segítsünk a madárnak, mert egy felesleges mozdulat és elindíthatunk egy olyan mérvű vérzést, amibe a csibe belepusztulhat. Hogy ne csak beszéljünk róla, segítségképpen íme a szakdolgozatom védéséhez készült videós prezentációm, amiben látható, hogyan segíthetünk egy csibének, ami malpozíciós volt.

Teendők az ’újszülött osztályon’

A csibék bár a teljes felszáradásig a bújtató lakói, de egy nagyon rövid időre ki kell vennünk őket a bújtatóból, hogy

1. köldöküket lekezeljük Betadinnal,
2. térdszélességben lazán összekössük a lábukat,
3. meghatározzuk az ivarukat,
4. egyedi azonosítót kapjanak.

Köldökkezelés: valamennyi csibénk köldökét lekezeljük Betadinnal. Annak a csibének a köldöke általában jól záródott, amely magától kel ki.

Ha a köldökcsonk 2-3 mm-nél nagyobb, a Betadinos kezelésen túlmenően a nagyobbacska köldökcsonkot finoman vissza kell nyomni a hasüregbe.

Lábak laza összekötése: még mielőtt bárki arra gondolna, hogy most, hogy végre kikelt a csibe, most jól mozgásképtelenné tesszük a lábkötözéssel, megnyugtatom, nem gúzsba kötésről van szó: a gyengéd mindössze 2-3 napos korukig térdszélességben lazán történő lábkötözés célja, hogy a csibe stabilan álljon a lábán, ne csússzanak szét a lábacskák.

Ivarmeghatározás:

A naposkori ivarmeghatározás (szakszóval élve: szexálás) a legjobb időpont arra, hogy megtudjuk, hogy a csibénk lány vagy fiú. Előnye, hogy ekkor kezelhető a legjobban a madár, másfelől – és ez a tenyésztők számára azt hiszem nem egy elhanyagolható tényező – egy ún. szexált csibe nagyobb értéket képviselhet a piacon.

Lássuk be, tenyésztőként is megnyugtató, ha tudjuk, hogy milyen ivarú madarakat adunk el, ahogyan vásárlóként is örülünk, ha valóban olyan ivarú csibéket kapunk, amilyeneket kértünk.

A szexálás vagy másnéven japán módszer lényege, hogy a csibét ölbe véve vagy vízszintes felületre téve finoman a hátára fektetjük, a kloáka környékén a tollakat gyengéden szétválasztjuk és a madár kloákájának bőrét finoman széthúzzuk, más megfogalmazás szerint, a hüvelykujj és a mutatóujj segítségével finom gyúró mozdulattal a kloáka bőrét „kihengerítjük”. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a művelet során TILOS benyúlni a kloákába, mert azzal maradandó károsodást okozhatunk a csibének. Az ivarmeghatározáshoz tanácsos gumikesztyűt használnunk.

A kakascsibe fallosza fehéres vagy szürkés rizsszemhez hasonlatos képlet.

A nőivarú csibe klitorisza egészen picike, Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyvéből idézve: „… a nőstény klitorisza sötétrózsaszínből a liláig változhat, ill. kékes színű is lehet, háromszög alakú, és gyakran igen kicsi.”

Előfordulhat, hogy a naposkori ivarmeghatározás nem ad egyértelmű eredményt, ilyenkor néhány nappal később érdemes megismételni a műveletet azoknál a csibéknél, amelyeknél nem tudtuk egyértelműen eldönteni, hogy hím vagy tojó. Jó, ha önellenőrzés keretében valamennyi egy-két hetes csibénk ivarát újra leellenőrizzük, még akkor is, ha a naposkori ivarmeghatározás egyértelmű eredményt adott.

Ha a Te madarad már nagyobb és még nem tudod az ivarát, javaslom a témába vágó korábbi blogbejegyzésünket, amelyet ide kattintva érhetsz el honlapunkon.

Egyedi azonosítás: egyik módja (azért írom így, mert nincs 'kőbe vésve', többféle megoldás létezik az egyedi azonosításra), hogy a tojásrakáskor a tojáshéjra felírt egyedi azonosítót kapják meg a csibék, általában lábgyűrű formájában. Van olyan tenyésztő, aki a csibék ivarát nem vezeti fel az egyedi azonosítóra, hanem ha például a csibe tojó, akkor a jobb lábra kerül a gyűrű, ha hím, akkor a bal lábra. Ha különböző vérvonalú tenyészpárunk van, akkor a csibe egyedi azonosítóján betűk/számok jelezhetik a tenyészpárt vagy más-más színű lábgyűrűt rakunk a különböző vérvonalú tenyészpárok csibéire.

Itt a vége, fuss el véle…

Ha elvégeztük a naposkori csibék körüli teendőinket és a csöppségek már újra a bújtatógépben várják, hogy teljesen felszáradjanak, itt az idő, hogy szusszanjunk egyet és veregessük meg a vállunkat, mert megérdemeljük.

Megérdemeljük, mert a keltetés önmagában is egy precizitást, nagy odafigyelést, törődést igénylő feladat, az emutojás sikeres keltetése pedig még nagyobb kihívás, hiszen a többi, világos színű tojást rakó madárfajoknál alkalmazott módszerek az emutojásnál nem úgy, vagy egyáltalán nem működnek.

Ne feledjük, hogy a dicséret azért is jár magunknak, mert az életképes, mozgékony csibék a legörömtelibb visszajelzései annak, hogy a szülőpárokat jól és megfelelően tartjuk, takarmányozzuk és jó gazda gondosságával figyelünk rájuk.

És persze ne feledkezzünk meg emupárjainkról sem, kedveskedjünk nekik kedvenc csemegéjükkel...

Ezennel emukeltetési sorozatunk végéhez érkeztünk, remélem, sok hasznos és érdekes infót kaptatok. A sorozat első része, ide kattintva, a második része ide kattintva, a harmadik része ide kattintva, a negyedik rész pedig ide kattintva érhető el.

Ahogy kikeltek a csibék, kezdetét veszi a csibenevelés időszaka, amivel kapcsolatban szintén találhattok cikkeket, itt, a magyaremu.hu honlapon.

NE HABOZZ, EMUZZ!

Szerző: Bárány Zsófia

Felhasznált szakirodalom:

• Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (A kiadvány a szerzőtől vásárolható meg, írj nekem a hello@magyaremu.hu oldalra és összekapcsollak vele.)
• Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve- Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz - A könyvről bővebben itt olvashatsz. A könyv magyar nyelvű, legújabb kiadása várhatóan 2023. év I. félévében jelenik meg. Ha nem szeretnél lemaradni róla, írj a hello@magyaremu.hu címre és értesítünk, amint készletre kerül a könyv.
• Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve, Gazda Kiadó, 2004.
• Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat - Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.