Emu tojás keltetése IV. rész: Folytassuk a keltetést!

Egy kis ismétlés...

Így az elején, jöjjön egy kis ismétlés: bár már a 10-11. napnál járunk képzeletbeli közös keltetésünkben, azért ismételjük át: a keltetőgépünk 36,4-36,6 ^oC-on és 42 % relatív páratartalom mellett "duruzsol".

Fel a tojásokat a mérlegre!

Lévén, hogy 10 naposak lettek a tojások, itt az ideje a 10 napos tömegmérésnek. A tojások súlyvesztésének mértéke jelzi hogy a keltetőgép paraméterei megfelelőek-e: ha túl nagy mértékű a tömegvesztés, akkor valószínűleg túl alacsony a páratartalom, ha viszont nagyon nem akar "fogyni a tojás", akkor lehet, hogy a páratartalom túl magas.

Jó, jó, de mi számít túl soknak, vagy túl kevésnek?

Kiváló kérdés! Ennek a dilemmának a feloldásához Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve című könyvéből idézek:

"Az optimális teljes tömegveszteség a pattogzásig 13-15 % (esetleg 17%). 10 % alatt és 20 % felett embrióelhalással kell számolni. A napi tömegcsökkenés 0,26-0,31%, 50 napos inkubálási időt figyelembe véve. Pontosabban számolhatunk, ha tojásonként - azok tömegét berakás előtt lemérve (példánkban 500 g) - előre kiszámoljuk az ideális veszteséget (pl. 15% mellett 75 g) és ezt elosztjuk a keltetés várható tartamával (pl. 50 nap), így esetünkben 1,5 g napi veszteséget kell realizálnunk.

(Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve, Gazda Kiadó, 2004., p. 242.)

Kapcsoljuk be a konyhai digitális mérlegünket, tegyünk rá egy műanyag edényt, amit előtte kibélelhetünk papírtörlővel, majd nullázuk le a mérleget (TARE funkció), tegyük bele az emutojást fektetett pozícióba, ügyelve arra, hogy ne guruljon ide-ode, ne ütődjön, majd olvassuk le a tömegadatot, jegyezzük fel a naplónkba és a tojás már mehet is vissza a gépbe. Nyilván, ezt a műveletet valamennyi 10 napos tojással el kell végeznünk.

Aki esetleg ódzkodik a műanyag edényes megoldástól, annak figyelmébe ajánlom a magyaremu által kifejlesztett szivacsbetétet emutojás mérlegeléséhez. A szivacsbetét alkalmas az átlagosnál nagyobb tojások mérlegelésére is, a magas pereme megakadályozza a tojás kigurulását, a használata pedig 'pofonegyszerű': bekapcsoljuk a digitális mérleget, megvárjuk, míg 0-át mutat, rátesszük a szivacsbetétet, lenullázzuk a mérleget ('TARE' funkciógomb), majd beletesszük az emutojást és leolvassuk az értéket a mérleg kijelzőjén. Az emutojás nem gurul, nem ütődik, mert a szivacsba vájt inverz fél emutojás forma megtartja, körülöleli.

• 

És van itt egy videó is a szivacsbetét alkalmazásáról, nézd csak!

A 20, 30, 40, 50 napos tojások esetében is megismételjük a mérést és azok eredményeit is felvezetjük a keltetési naplóba.

Új teendő a 10. naptól: a kézi forgatás

Most, hogy az emutojásaink immáron 10 napja bent ücsörögnek az automata forgatású keltetőgépünkben, itt az ideje, hogy napjában kétszer kézzel is fordítsunk egyet-egyet a tojásokon. (Nem véletlenül hangsúlyoztam ki az "automata forgatású" gépet: akinek ugyanis nem automata forgatású a keltetőgépe, ott érdemes már az 1. naptól kezdve napjában többször is kézzel megforgatni a tojásokat a gépben.)

Itt jöhet a kérdés, hogy:

"Miért kell kézzel is forgatni a tojásokat? Hiszen forgatja a gép! Az nem elég?!"

Valóban, az automata forgatású keltetőgépek napjában többször is 45-45 ^o-ban jobbra-balra forgatják a tojásbölcsőket benne a tojásokkal, de a külföldi tapasztalat mellett hazai esetek is azt igazolják, hogy ez nem feltétlen elegendő, érdemes a gép munkáját kézi forgatással kiegészíteni. Nem kell nagy dologra gondolni és segítségünkre lehet az egyedi azonosítás miatt a tojás hosszanti tengelyén húzott egyetlen csík: például, ha a tojás "csíkos" oldala van fent, akkor mondjuk reggel fordítunk rajta 180 ^o-ot, (kvázi lefordítjuk), este pedig visszafordítjuk a tojást, hogy újra a csíkos felülete legyen velünk szembe. (Micsoda?! Hosszanti csík? Egyedi azonosítás a tojásnak? Nyugi, nem maradtál le végérvényesen semmiről! Nézd meg sorozatunk II. részét ide kattintva és érteni fogod.)

És ezt a napi kétszeri kézi forgatást a 10. naptól mindennap el kell végezni mindaddig, amíg a tojás át nem kerül a bújtatóba.

(Van olyan keltető, aki ezzel a művelettel nem várja meg, míg 10 naposak lesznek a tojások, ő már a fiatalabb tojásokat is forgatja "biztos, ami biztos" alapon. )

Közben Telnek-múlnak a napok, míg egyszer csak egy újabb mérföldkőhöz érkezünk: 20 naposak lettek az emutojásaink...

Vedd ki a gépből a tojásokat, de csak egy rövid időre!

Amint emutojásaink 20 naposak lettek, naponta 5 percre kivesszük őket a keltetőgépből, hogy egy kicsit lehűljenek a keltető helyiségben. A 20. napon ezt az időt arra is felhasználhatjuk, hogy elvégezzük az aktuális 20. napi tömegmérést. A 20. naptól az 5 perces hűtést fokozatosan növeljük 10 percre, majd a 30. naptól fokozatosan tovább növeljük az időt 15-20 percre.

Azáltal, hogy a 30. naptól egyre hosszabb ideig a keltetőgépen kívül vannak a tojások, egy sor egyéb dolgot is elvégezhetünk a tömegmérés mellett, lássuk csak szépen sorban, melyek ezek a teendők!

Hahó, van itt valaki?

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy a sötétzöld színű emutojás klasszikus értelemben nem lámpázható, tehát más módokon kell megállapítanunk, hogy termékeny-e ("szemes") a tojás vagy sem.

1. Amikor rátesszük a kezünket a 30-35 napos , amúgy hűtés céljából már pár percre kivett emutojásra és azt tapasztaljuk, hogy a tojás tartja a hőmérsékletét vagy csak lassan hűl, akkor a tojás valószínűleg termékeny. Ha a tojás hőmérséklete érezhetően gyorsan csökken (vigyázat, nem összekeverendő azzal, hogy a tojás egyik vége mindig hamarabb hűl, mert ott van a légkamra), akkor feltehetően nincs csibe a tojásban, "üres" a tojás. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, érdemes a kérdéses tojást még bent tartani a keltetőgépben és időről-időre ellenőrizni a tojást.
2. "Kopp-kopp": ha a 30-35 napos emutojásra egy tárggyal pl. tollal, vagy csavarhúzóval nem erősen, de határozottan rákoppintunk és a tojás mély, tompa hangot hallat, akkor valószínűleg van benne embrió. A termékeny tojás hangja egyre mélyül a keltetés előrehaladtával. Az üres tojás hangja magasan cseng, olyan mintha porcelánt kocogtatnánk, hallgassátok csak (kattints a videóra):

A tojásokról később is, 39 napos korukban is készítettem egy felvételt, kiegészülve a 36 napos 05. számú tojással, hallgassátok csak:

3. "Riszál" a tojás: az ideálisan fejlődő embrió 35-40 napos kora körül elkezd mozogni a tojásban. Előbb csak apróbb rezdüléseket látni, majd ahogy egyre közelebb kerülünk az 50-52 naphoz, egyre szembetűnőbb lesz a mozgás. Ha a tojást asztalra tesszük és a tojás felveszi az egyensúlyi pozícióját, enyhe rándulást, rezdülést láthatunk (ha épp ébren van a csibe.) Ha nem mozdul, érdemes finoman megkopogtatni, vagy fütyülni neki. Még ekkor is előfordulhat, hogy "bagózik a külvilágra", sőt! ha már jócskán 40 napos a tojás és meg sem mozdul akkor, amikor vizsgáljuk, de minden jel arra mutat, hogy van benne ÉLŐ csibe (azaz kopogtatva mély hangot hallat a tojás, nem büdös, egyik oldala melegebb és tartja is a hőmérsékletét), ki ne vegyük a gépből, valószínűleg a csibe csak lustálkodik a tojásban. Szóval, türelem. 🙂

Légkamra? Az meg hol van?

Emutojás esetében a légkamra helyét sem lehet olyan simán megállapítani, ez esetben is a tojás sötét színe a nehezítő körülmény. Van azonban erre is megoldás, mutatunk is kettőt:

1. Tapintással: a tojás két végét a két kezünkbe fogva, vagy a két csúcsi részt felváltva az állunkhoz vagy a szemhéjunkhoz érintve, az egyik oldalt hidegebbnek érezzük; nos, ott van a légkamra.
2. Lebegtetés: a tojást a saját hőmérsékleténél hidegebb vízbe helyezve, a tojás úgy süllyed le az edény aljára, hogy a légkamrát tartalmazó része a víz fölött marad. A keltetés előrehaladtával a légkamra egyre nagyobb lesz, így az egész tojás úszik a vízben, ahol pedig a légkamra van, nagyjából kiemelkedik a vízből.

Lám, hogy elszaladt az idő!

Képzeletbeli tojásaink már 50 naposak lettek és megy a "táncikálás", íme:

Ezzel a videóval búcsúzunk, de jön az utolsó, egyben legizgalmasabb része sorozatunknak, az 5. rész, amikor végre megláthatjuk a madárkáinkat. Ha szeretnéd elolvasni a sorozat korábbi részeit, az I. részt ide kattintva, a II. részt ide kattintva, a III. részt pedig ide kattintva érheted el.

NE HABOZZ, EMUZZ! 🙂

Cikkhez felhasznált források:

• Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (A kiadványt a szerzőtől vásárolhatod meg, ha szeretnéd felvenni vele a kapcsolatot, írj a hello@magyaremu.hu e-mail címünkre és összekapcsolunk vele.
• Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve- Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz - A könyvről bővebben itt olvashatsz. A könyv magyar nyelvű, legújabb kiadása várhatóan 2022. év I. félévében jelenik meg. Ha nem szeretnél lemaradni róla, írj a hello@magyaremu.hu címre és értesítünk, amint készletre kerül a könyv.
• Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat - Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.