Emu tojás keltetése IV. rész: Folytassuk a keltetést!

Gyűlnek, gyülekeznek...
(kép: magyaremu)

Apropó, keltetési napló!

Ha már az előző részben lelkesen mantráztam a naprakészen vezetett keltetési naplót és annak fontosságát, hoztam egy mintát is: mi ezt a saját magunk szerkesztette naplót vezetjük. Persze, igény szerint el lehet belőle venni, hozzá lehet tenni számunkra kevésbé fontos vagy épphogy fontos információkat, adatokat, ezt egyfajta ötletnek hoztam és mutatom be Nektek. Xls. és pdf. formátumban is feltöltöttem, válasszon ki-ki kedve szerint. (Ha nyomtatjátok, érdemes kb. 67 %-ra állítani a nyomtatandó terület nagyságát, hogy a táblázat valamennyi oszlopa ráférjen az A/4-es lapra.)

Keltetési napló minta xls. formátumban

Keltetési napló minta pdf. formátumban

Egy kis ismétlés...

Bár már a 10-11. napnál járunk képzeletbeli közös keltetésünkben, azért ismételjük át: a keltetőgépünk 36,4-36,6 oC-on és 42 % relatív páratartalom mellett "duruzsol".

Fel a tojásokat a mérlegre!

Lévén, hogy 10 naposak lettek a tojások, itt az ideje a 10 napos tömegmérésnek. A tojások súlyvesztésének mértéke jelzi hogy a keltetőgép paraméterei megfelelőek-e: ha túl nagy mértékű a tömegvesztés, akkor valószínűleg túl alacsony a páratartalom, ha viszont nagyon nem akar "fogyni a tojás", akkor lehet, hogy a páratartalom túl magas.

Jó, jó, de mi számít túl soknak, vagy túl kevésnek?

Kiváló kérdés! Ennek a dilemmának a feloldásához Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve című könyvéből idézek:

"Az optimális teljes tömegveszteség a pattogzásig 13-15 % (esetleg 17%). 10 % alatt és 20 % felett embrióelhalással kell számolni. A napi tömegcsökkenés 0,26-0,31%, 50 napos inkubálási időt figyelembe véve. Pontosabban számolhatunk, ha tojásonként - azok tömegét berakás előtt lemérve (példánkban 500 g) - előre kiszámoljuk az ideális veszteséget (pl. 15% mellett 75 g) és ezt elosztjuk a keltetés várható tartamával (pl. 50 nap), így esetünkben 1,5 g napi veszteséget kell realizálnunk.

(Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve, Gazda Kiadó, 2004., p. 242.)

No, de vissza a tojások mérlegeléséhez!

Kapcsoljuk be a konyhai mérlegünket, tegyünk rá egy műanyag edényt, amit előtte kibélelhetünk papírtörlővel, majd nullázuk le a mérleget (TARE funkció), tegyük bele az emutojást fektetett pozícióba, ügyelve arra, hogy ne guruljon ide-ode, ne ütődjön, majd olvassuk le a tömegadatot, jegyezzük fel a naplónkba és a tojás már mehet is vissza a gépbe. Nyilván, ezt a műveletet valamennyi 10 napos tojással el kell végeznünk.

Aki esetleg ódzkodik a műanyag edényes megoldástól, annak figyelmébe ajánlom a magyaremu által kifejlesztett szivacsbetétet emutojás mérlegeléséhez. A szivacsbetét alkalmas az átlagosnál nagyobb tojások mérlegelésére is, a magas pereme megakadályozza a tojás kigurulását, a használata pedig 'pofonegyszerű': bekapcsoljuk a mérleget, megvárjuk, míg 0-át mutat, rátesszük a szivacsbetétet, lenullázzuk a mérleget, majd beletesszük az emutojást és leolvassuk az értéket a mérleg kijelzőjén. Az emutojás nem gurul, nem ütődik, mert a szivacsba vájt inverz fél emutojás forma megtartja, körülöleli.

És van itt egy videó is a szivacsbetét alkalmazásáról: ugye milyen egyszerű így a mérés?

A 20, 30, 40, 50 napos tojások esetében is megismételjük a mérést és azok eredményeit is felvezetjük a keltetési naplóba.

Új teendő a 10. naptól: a kézi forgatás

Most, hogy az emutojásaink immáron 10 napja bent ücsörögnek az automata forgatású keltetőgépünkben, itt az ideje, hogy napjában kétszer kézzel is fordítsunk egyet-egyet a tojásokon. (Nem véletlenül hangsúlyoztam ki az "automata forgatású" gépet: akinek ugyanis nem automata forgatású a keltetőgépe, ott érdemes már az 1. naptól kezdve napjában többször is kézzel megforgatni a tojásokat a gépben.)

Itt jöhet a kérdés, hogy:

"Miért, hiszen forgatja a gép! Az nem elég?!"

Valóban, az automata forgatású keltetőgépek napjában többször is 45-45 o-ban forgatják a tojásbölcsőket benne a tojásokkal, de a külföldi példák mellett hazai esetek is azt igazolják, hogy ez nem feltétlen elegendő, érdemes a gép munkáját kézi forgatással kiegészíteni. Nem kell nagy dologra gondolni és segítségünkre lehet az egyedi azonosítás miatt a tojás hosszanti tengelyén húzott egyetlen csík: például, ha a tojás "csíkos" oldala van fent, akkor mondjuk reggel fordítunk rajta 180 o-ot, (kvázi lefordítjuk), este pedig visszafordítjuk a tojást, hogy újra a csíkos felülete legyen velünk szembe. (Micsoda?! Hosszanti csík? Egyedi azonosítás a tojásnak? Nyugi, nem maradtál le végérvényesen semmiről! Nézd meg sorozatunk II. részét ide kattintva és érteni fogod.)

És ezt a napi kétszeri kézi forgatást a 10. naptól mindennap el kell végezni mindaddig, amíg a tojás át nem kerül a bújtatóba.

(Van olyan keltető, aki ezzel a művelettel nem várja meg, míg 10 naposak lesznek a tojások, ő már a fiatalabb tojásokat is forgatja "biztos, ami biztos" alapon. )

Telnek-múlnak a napok, míg egyszer csak egy újabb mérföldkőhöz érkezünk: 20 naposak lettek az emutojásaink.

Ki a gépből!

Amint emutojásaink 20 naposak lettek, naponta 5 percre kivesszük őket a keltetőgépből, hogy egy kicsit lehűljenek a keltető helyiségben. A 20. napon ezt az időt arra is felhasználhatjuk, hogy elvégezzük az aktuális 20. napi tömegmérést. A 20. naptól az 5 perces hűtést fokozatosan növeljük 10 percre, majd a 30. naptól fokozatosan tovább növeljük az időt 15-20 percre.

Azáltal, hogy a 30. naptól egyre hosszabb ideig a keltetőgépen kívül vannak a tojások, egy sor egyéb dolgot is elvégezhetünk a tömegmérés mellett, lássuk csak szépen sorban, melyek ezek a teendők!

Hahó, van itt valaki?

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy a sötétzöld színű emutojás klasszikus értelemben nem lámpázható, tehát más módokon kell megállapítanunk, hogy termékeny-e ("szemes") a tojás vagy sem.

  1. Amikor rátesszük a kezünket a 30-35 napos , amúgy hűtés céljából már pár percre kivett emutojásra és azt tapasztaljuk, hogy a tojás tartja a hőmérsékletét vagy csak lassan hűl, akkor a tojás valószínűleg termékeny. Ha a tojás hőmérséklete érezhetően gyorsan csökken (vigyázat, nem összekeverendő azzal hogy a tojás egyik vége mindig hamarabb hűl, mert ott van a légkamra), akkor feltehetően nincs csibe a tojásban, "üres" a tojás. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, érdemes a kérdéses tojást még bent tartani a keltetőgépben és időről-időre ellenőrizni a tojást.
  2. "Kopp-kopp": ha a 30-35 napos emutojásra egy tárggyal pl. tollal, vagy csavarhúzóval nem erősen, de határozottan rákoppintunk és a tojás mély, tompa hangot hallat, akkor valószínűleg van benne embrió. A termékeny tojás hangja egyre mélyül a keltetés előrehaladtával. Az üres tojás hangja magasan cseng, olyan mintha porcelánt kocogtatnánk, hallgassátok csak (kattints a videóra):
30 napos tojások kopogtatása. Mit gondoltok melyiknek van porcelánra emlékeztető csengése? Igen, a 01. számúnak, az valóban üres is. (A videó elején az alul lévő 01. számú tojás mozdulása ne zavarjon meg senkit, azt én csináltam. 🙂
(videó: magyaremu)

A tojásokról később is, 39 napos korukban is készítettem egy felvételt, kiegészülve a 36 napos 05. számú tojással, hallgassátok csak:

Itt még egyértelműbbé vált a korábbi gyanúm: a 01-es üres. Azóta a 03,04,05. már mozognak is.
(videó: magyaremu)

3. "Riszál" a tojás: az ideálisan fejlődő embrió 40 napos kora körül elkezd mozogni a tojásban. Ha a tojást asztalra tesszük és a tojás felveszi az egyensúlyi pozícióját, enyhe rándulást, rezdülést láthatunk (ha épp ébren van a csibe.) Ha nem mozdul, érdemes finoman megkopogtatni, vagy fütyülni neki. Még ekkor is előfordulhat, hogy "bagózik a külvilágra", sőt! ha már jócskán 40 napos a tojás és meg sem mozdul akkor, amikor vizsgáljuk, de minden jel arra mutat, hogy van benne ÉLŐ csibe (azaz kopogtatva mély hangot hallat a tojás, nem büdös, egyik oldala melegebb és tartja is a hőmérsékletét), ki ne vegyük a gépből, valószínűleg a csibe csak lustálkodik a tojásban. Szóval, türelem. 🙂

Légkamra? Az meg hol van?

Emutojás esetében a légkamra helyét sem lehet olyan simán megállapítani, ez esetben is a tojás sötét színe a nehezítő körülmény. Van azonban erre is megoldás, mutatunk is kettőt:

  1. Tapintással: a tojás két végét a két kezünkbe fogva, vagy a két csúcsi részt felváltva az állunkhoz vagy a szemhéjunkhoz érintve, az egyik oldalt hidegebbnek érezzük; nos, ott van a légkamra.
  2. Lebegtetés: a tojást a saját hőmérsékleténél hidegebb vízbe helyezve, a tojás úgy süllyed le az edény aljára, hogy a légkamrát tartalmazó része a víz fölött marad. A keltetés előrehaladtával a légkamra egyre nagyobb lesz, így az egész tojás úszik a vízben, ahol pedig a légkamra van, nagyjából kiemelkedik a vízből.
'Úsztatásos módszer' a légkamra helyének megállapításához (Minnaar, 2002.)

Lám, hogy elszaladt az idő!

Képzeletbeli tojásaink már 50 naposak lettek és megy a "táncikálás", íme:

Video: magyaremu/hunemu

Ezzel a videóval búcsúzunk, de jön az utolsó, egyben legizgalmasabb része sorozatunknak, az 5. rész, amikor végre megláthatjuk a madárkáinkat. Ha szeretnéd elolvasni a sorozat korábbi részeit, az I. részt ide kattintva, a II. részt ide kattintva, a III. részt pedig ide kattintva érheted el.

NE HABOZZ, EMUZZ! 🙂

Cikkhez felhasznált források:

  • Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (A kiadványt a szerzőtől vásárolhatod meg, ha szeretnéd felvenni vele a kapcsolatot, írj a hello@magyaremu.hu e-mail címünkre és összekapcsolunk vele.
  • Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve- Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz - A könyvről bővebben itt olvashatsz. A könyv magyar nyelvű, legújabb kiadása várhatóan 2021. év I. félévében jelenik meg. Ha nem szeretnél lemaradni róla, írj a hello@magyaremu.hu címre és értesítünk, amint készletre kerül a könyv.
  • Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat - Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

Vélemény, hozzászólás?