Az előző két részben (Emu tojás keltetése I. rész: tojásrakás emuéknál és Emu tojás keltetése II. rész: Hurrá egy újabb emutojás!) 'kiveséztem' mi a teendő az emutojásokkal a keltetőgépbe helyezésüket megelőzően, most pedig eljött az ideje, hogy betegyük a tojásokat a gépbe.
A keltetés - madárfajtól függetlenül - az egyik legnagyobb lelkiismeretességet, precizitást és egyben kihívást jelentő folyamat. Az ember amolyan bábaként figyeli, hogy minden rendben legyen a tojásban cseperedő apróságok számára és amikor végre kibújnak a tojásból az egészséges csöppségek, minden előtte felmerülő nehézség, bosszúság elillan.
Bízom benne, hogy ez az emu tojás keltetési sorozat is hozzátesz a sikeres keltetéshez és annak öröméhez!
Ahogy forgattam magamban ezt a témát, arra jutottam, hogy mivel annyira összetett, így inkább két részre osztom: ebben a cikkben megnézzük az előkészületeket, a keltetőgépeket, és be is üzemeljük a virtuális keltetőgépünket, beállítva azon a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat. A következő részben a keltetés 10-11. napjától folytatom az ismertetést.
Itt szeretném leszögezni, hogy a cikkben inkább a kisüzemi, háztáji keltetési szempontokat mutatom be, a nagyüzemi keltetés szó szerint is nagyüzemi, szóval jóval összetettebb folyamat.
Ha az emu tojás keltetésének mikéntje mellett, úgy általában érdekel a keltetés, ajánlom figyelmedbe Dr. Bogenfürst Ferencnek A keltetés kézikönyve című munkáját, amelyben nemcsak a jól ismert baromfifajoknak, hanem a futómadarak tojásainak keltetését is ismerteti.
A könyv egyetlen hátránya, hogy jelenleg sehol sem kapható, sajnos nálunk, a magyaremu webboltban sem elérhető. Érdemes antikvár könyvként kutatni utána.
Ha van pár emutojásod, szeretnéd kikeltetni, de nincs keltetőgéped és most nem is szeretnél beruházni rá, akkor azt ajánlom, hogy vidd el bérkeltetni a tojásokat és - ha kísérletező kedvű vagy - inkább a szezon végi tojásokat tedd be a kakasod alá, hogy kikeltesse. Közösségi média felületeken láttam már nem egy pozitív példát a kakassal való keltetésre, azonban szomorú esetről is tudok: az egyik tenyésztő mesélte, hogy az egyik kakasa a kotlás közben szó szerint éhen halt a tojásokon.
Ha nincs ötleted, kivel vehetnéd fel a kapcsolatot bérkeltetés ügyben, írj nekem a hello@magyaremu.hu e-mail címre és összekapcsollak egy keltetésben is jártas tenyésztővel. 🙂
TUDTAD?
Az emutojásnál az átlagos keltetési idő 52-56 nap, a struccnál 39-42 nap, a nandunál 35-40 nap, a kazuárnál 59-56 nap, a kivinél 72-90 (!) nap, de inkább 80-85 nap (igen, bármilyen meglepő,a kivi is a futómadarak családjába tartozik).
Kezdjük az elején!
A keltetés folyamata az ún. előkeltetési szakaszra és a kelési, vagy másnéven bújtatási szakaszra tagolható.
Az emunál az előkeltetési szakasz körülbelül 48-49. napig tart, amíg a csibe át nem szakítja a belső héjhártyát (ezt hívjuk belső pattogzásnak). Amint ez megtörténik, a tojás mehet a bújtatóba, a csibe ekkor már a saját tüdejét használja és elkezdi feltörni a tojást, amit külső pattogzásnak hívunk.
Mivel keltetünk?
A keltetőgépek működésük szerint három csoportba sorolhatók: asztali, szekrényes és termes keltetőgépekre.
Emu tojások keltetésére leginkább a kényszerlégkeveréses, szekrényes keltetőgépek különféle típusait alkalmazzák, összetett és precíz szabályozással.
(Ez persze, nem jelenti azt, hogy egy kisebb asztali géppel nem lehetne megpróbálni kikeltetni emutojásokat...Fórumokon olvastam már erről pozitív példákat, szóval nem lehetetlen küldetés. 🙂 )
A szekrényes keltetőgépeknél a tálcák egymás fölött, több síkban helyezkednek el és a tálcák 1-3 óránként a vízszintestől kb. 45 fokban jobbra és 45 fokban balra billennek a tojásokkal együtt.
Külföldön forgalmaznak olyan keltetőgép típusokat is, melyekben a tojást két gördülő pálca tartja. Forgatáskor a gép a pálcákat forgatja, a tojás pedig a pálcák mozgása miatt fordul a pálcákkal ellentétes irányba. Így a tojás a saját tengelye körül fordul 180-180 fokot. Ezzel a megoldással nincs szükség a gépben alul és felül holt térre, jobb a helykihasználtság és plusz kézi forgatásra sincs szükség.
Van, hogy a keltetés és a bújtatás egy gépben valósul meg - ebben az esetben a gép aljára teszik a bújtatótálcát és ott már nincs forgatás - és van, hogy a keltetés és maga a kibújási szakasz két külön gépben valósul meg. Ez utóbbi megoldást támogatók azzal érvelnek, hogy a kikelő madárkának más a hőmérsékleti és páratartalmi igénye a bújtatóban, mint egy tojásban fejlődő embriónak. A másik ok, ami miatt praktikusabb az előkeltetést és a bújtatást különválasztani az az, hogy így kisebb az esélye a tojások befertőződésének. A kikelő csibével járó alvadt vér, pihe, a csibe által ürített szikanyag mind-mind kedvez a baktériumok felszaporodásának, amelyek így a még keltetés korábbi szakaszában lévő tojásokra is veszélyt jelenthetnek.
A bújtatótálca lehet rácsos vagy tömör kivitelű, lehet egyterű vagy rekeszekre osztott.
A rekeszes megoldás azért előnyös, mert egy rekeszbe csak egy tojás és az abból kikelő csibe kerül, így nem keverednek össze a kikelő csibék és a tojáshéjak.
Hazánkban a bújtatótálcák inkább rácsos és egyterű kivitelben kaphatóak és a tapasztalatok szerint, ha rendszeresen ránézünk a tojásokból éppen kibújó csibékre, nem fordulhat elő, hogy a csibék olyannyira eltávolodjanak a tojáshéjuktól a tálcán, hogy ne lehessen egyértelműen beazonosítani őket.
Egyénileg keltetve vagy csoportban?
Hazai és külföldi tenyésztők is a csoportos keltetést részesítik előnyben, mivel:
- hatékonyabb és gazdaságosabb a munkavégzés: jobb, ha összevárunk néhány tojást és ezeket egyszerre kezeljük, így nem kell 1-2 tojásért beüzemelni a keltetőgépet. Ha egyenként kell számon tartani, hogy melyik tojás milyen keltetési fázisban van épp, sokkal nagyobb az esély a tévesztésre, mulasztásra, mintha csapatban, egységesen kezelnénk a tojásokat.
- a csoportos kezeléssel elkerülhető, hogy a csibe túlságosan kötődjön a gondozójához. Az ilyen túlzottan ragaszkodó csibénél előfordulhat, hogy a későbbiekben nem fogadja el fajtársait és a gondozójával szemben mutatja azokat a jellegzetes viselkedési formákat, amelyeket - normális esetben - a többi emu felé mutatna.
- ha csoportban neveljük a csibéket, akkor egymástól vagy idősebb csibéktől (dajkaállatok) gyorsan megtanulják a táplálék-és vízfelvételt és egymásról mintázzák a bevésődési formákat.
- csoportos kezelés révén könnyebben kiszűrhetjük az esetleg beteg, 'gubbasztó' madarakat.
- all in-all out: könnyebb egy csoport számára előkészíteni és a keltetés után takarítani a keltető-és bújtatógépet, mintha minden egyes tojás után résztakarításokat végeznénk.
- ha a keltetés után azonos korú és fejlettségű csibéket csoportosítunk, azonos eséllyel jutnak a takarmányhoz és a vízhez (de ne menjünk ennyire előre, hiszen még csak tojásaink vannak).
Megfelelő előkészület
Nagyon fontos, hogy a gépe(ke)t, a kiegészítő eszközöket gondosan és alaposan tisztítsuk meg, majd fertőtlenítsük (pl. Virociddal). Ezt a keltetési szezon előtt és után is meg kell tennünk.
Újonnan vásárolt gép esetében, a tisztítást és a fertőtlenítést követően 'próbajáratják' a gépet, beállítva azon a keltetéshez szükséges paramétereket.
Figyeljünk a keltetőhelyiségben a megfelelő légáramlásra, de csak annyira szabad szellőztetnünk, hogy a beáramló levegő ne csökkentse le drasztikusan a helyiség hőmérsékletét.
Keltetőgép ON!
Oké, most már tényleg itt az ideje beállítani a keltetőgépet, vegyük először is a
hőmérsékletet.
Az embriónak a keltetés kezdeti szakaszában hőt kell felvennie, míg a keltetés későbbi szakaszában hőt kell leadnia.
A keltetőgépet 36,4-36,6 fokra állítsuk be: ezt a hőmérsékleti tartományt tartva átlagosan 52 nap alatt kelnek ki a emucsibék.
(fotó: magyaremu)
A túl magas hőmérséklet korai kelést vagy nagyon apró csibéket eredményezhet, a kívántnál alacsonyabb hőmérséklet pedig vontatottá teheti a kelést.
Kutatások szerint, 16 fok alatti hőmérsékleten megszűnik a sejtaktivitás, 21-35 fok között beindul a sejtosztódás, de abnormális lesz a fejlődés, 39 fok felett az embrió elpusztul.
Tanácsos a keltetőgépbe betenni egy kontroll hőmérőt is és annak az értékét időről-időre összevetni a gép által jelzett hőmérséklettel.
Páratartalom
Az optimális relatív páratartalom tekintetében erősen megoszlanak a szakmai vélemények: A keltetés kézikönyve (Bogenfürst, 2004) szerint, a relatív páratartalom 24-35 %, az Emu tenyésztők kézikönyve (Minnaar, 2002) 25-30 % relatív páratartalmat javasol, míg egy amerikai forrás a 42 % relatív páratartalmat tartja optimálisnak. Jómagam, ez utóbbi értéket állítom be a gépen és az egyik, nálam sokkal tapasztaltabb tenyésztő, keltető is ezen az értéken kelteti sikerrel az emutojásokat.
Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a tojás a keltetés előrehaladtával veszít tömegéből: a 10 naponként mérhető súlyvesztés mértéke 12-20 gramm.
(Itt jön "képbe", hogy a tojásnak a berakás előtt és a keltetés alatt is többször meg kell mérni a tömegét és nagyon fontos, hogy naprakészen jegyezzük fel a mérések eredményét a keltetési naplónkba.)
Most, hogy a keltetőgépet beállítottuk, kezdetét veszi egy roppant izgalmas fejlődési folyamat egy tojásnyi térben!
A következő részben a keltetés 10-11. napjától vesszük fel újra a fonalat és nézzük át a teendőket.
NE HABOZZ, EMUZZ! 🙂
(Szerző: Bárány Zsófia)
A cikkhez felhasznált források:
Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban
Mucsi Imre -Komlósi István (szerk.): A strucctenyésztés kézikönyve - A strucc és egyéb futómadarak tenyésztése
Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve - Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz
Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve
Az emu keltetése és csibenevelése - szakdolgozat, Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.
Kiemelt kép: magyaremu.hu
Visszakövetések: Emu tojás keltetése IV. rész: Folytassuk a keltetést! – magyaremu
Visszakövetések: 5+1 teendő, hogy ne csak a keltetés, hanem az első emucsibés napok is flottul menjenek – magyaremu
Visszakövetések: Vigyázat, emucsibékkel vagyok! 10+2 tanács az emucsibés mindennapokhoz – magyaremu
Visszakövetések: Emu tojás keltetése V. rész: “Helló nagyvilág, érkezem!” – magyaremu