Emu tojás keltetés II. rész: Hurrá egy (újabb) emutojás!

Az előző részben taglaltam, hogy az emuknál ki a "fiú" (hím), ki a "lány" (tojó), átvettük a tojásrakás „tüneteit” és most, hogy már megvan a TOJÁS(!), nézzük meg, hogy hogyan is tároljuk megfelelően a tojást, mielőtt betesszük a keltetőgépbe. 

(Aki lemaradt az első részről, kattintson ide, az Emu tojás keltetése I. rész - re.)

Amikor az emutojás elhagyja a szülői fészket...

Ha már olyan helységben vagyunk, ahol jobban szemügyre vehetjük a tojást, nézzük meg, ép-e a felülete, nincs-e rajta (hajszál)repedés.

FIGYELEM! Ha keltetni akarjuk a tojást (vagy e célból értékesíteni) SEmmiképpen sem szabad az emutojást ütögetni, rázogatni, mert azzal visszafordíthatatlanul károsítjuk a tojást!

Ha a madarak alatt az alomanyag tiszta, akkor jó eséllyel a tojás is tiszta lesz és nem kerül rá szennyeződés.

Ha az emutojás felszíne sáros lett, vagy picit szennyeződött, akkor száraz papírtörlővel vagy finomabb sörtéjű, száraz kefével gyengéden eltávolíthatjuk a szennyeződést a kutikula megsértése nélkül.

Hogy mi is az a kutikula?

Ennek definícióját Dr. Légrády Péterre bízom, aki a Tojás-Egészség- Táplálkozás (2001) című munkájában így fogalmaz:

„A kutikula a tojás héját kívülről tökéletesen egybefüggő, vízhatlan burokkal bevonó, áttetsző, rendkívül vékony, bőrszerű réteg, mely csak a gázok számára átjárható. „

A fenti meghatározásból következik, hogy a kutikula védelme érdekében abszolút kerülendő a durvább sörtéjű kefe, csiszolóvászon használata a tojáshéj felületének tisztítására!

TUDTAD? A sértetlen kutikularéteg a keltetés 8-10. napján magától leszárad, így teszi lehetővé a fokozott O₂ felvételt és a CO₂ távozását. 

Az emu (és a többi futómadár faj esetében is igaz), hogy a tojások és a csibék nagy értéket képviselnek, így kár lenne lemondanunk a tojás kikeltetéséről csak azért, mert azt piszkos, szennyezett állapotban találtuk. Ilyenkor – ha van rá lehetőségünk – elkülönítve és fokozott figyelem mellett keltessük az olyan emutojást, amit nagy sárban, esetleg ürülékkel szennyeződve találtunk meg.

A tojás mosására csak akkor szorítkozzunk, ha nagyon szükséges, azaz, ha nedves és/vagy nagyon erősen szennyezett tojással van dolgunk.

A keltetés kézikönyve című szakkönyv (Bogenfürst, 2004) szerint, a mosás hátrányai a következők:

• A mosott tojások fogékonyabbak a befertőződésre, főleg, ha nem mosott tojások is vannak a keltetőben. Amennyiben két keltetőgép van, célszerű a mosott tojásokat külön keltetni.
• A hőmérséklet ingadozásból adódó nedvességkicsapódás (izzadás) kedvez a mikróbák megtapadásának. A tojás lehűtésével, a tojás tartalma összehúzódik, így a kórokozók bejuthatnak a tojás belsejébe. A kutikula lemosásával a baktériumoknak egyszerűbbé válik a bejutás a tojás belsejébe.
• A mosás megváltoztatja a tojás vízvesztésének mértékét, így ennek kompenzálására, módosítani szükséges a keltetőgép beállításait.

Ha mégis a mosás mellett döntünk, szívleljük meg a következőt: a mosóvíznek minimum 10 ^oC-al magasabb hőmérsékletűnek kell lennie a tojás hőmérsékleténél, de nem lehet magasabb a hőmérséklete 35-40 ^oC-nál. A mosóvizet gyakran cseréljük, hogy ne kerüljön át szennyeződés egyik tojásról a másikra. A tojás hőmérsékleténél melegebb víz használatával elkerülhetjük, hogy a tojás tartalom összehúzódásából eredő szívóhatás a pórusokon keresztül beszippantsa a kórokozókat. A mosás után minél hamarabb szárítsuk meg a tojást.

Egyes ajánlások szerint, a mosást fertőtlenítőoldatos kezelés kell, hogy kövesse. (Sajnos, arra vonatkozóan nem találtam információt, hogy milyen fertőtlenítőszerrel és milyen koncentrációval dolgozzunk.) A fertőtlenítőoldatos kezelést akkor is ajánlják, ha a tojások nem lettek megmosva: az előnye, hogy a kezelt, de nem mosott tojások együtt keltethetőek a mosott tojásokkal, így csak ezért nem kell egymás mellett két keltetőgépet indítani/üzemeltetni.

Jól jön az egyedi azonosítás is!

A tojás jelölése azért fontos, mert így a tojás és a belőle kikelt csibe nyomon követhető, számszerűsítve megtudhatjuk, hogy emupárjaink mennyire produktívak (mennyi tojásból, mennyi életképes csibe kelt ki) és azért is nagyon fontos a jelölés, mert ha bérkeltetőhöz visszük a tojásainkat és a keltető lelkiismeretesen vezeti a tojások adatait, akkor biztosan tudott és dokumentált lesz, hogy tojásainkból keltek-e csibék, ha igen, mennyi. Ha valamely bérkeltetett emutojásból nem lett csibe, akkor az azért történt-e, mert üres volt a tojás, vagy mert a magzat elpusztult a tojásban a keltetés során. A kikelést követően a csibe meg is kaphatja majd a tojás egyedi azonosítóját.

A tojás megjelöléséhez színes ceruza, (zsír)kréta, bélyegző vagy a gépírásban használatos nyomdafesték alkalmazható. A lényeg, hogy a fejlődő embrióra nem lehet káros, ahogyan az is fontos, hogy sokáig jól látható és olvasható legyen a felirat.

A jelölésnek tartalmaznia kell a szülők valamilyen azonosítóját (szám, betű), a tojás lerakásának a dátumát és azt, hogy a tojás a pár hanyadik tojása.

Hazai ötlet a tojás jelölésére: a tojás egyik oldalán, a hossztengely mentén húznak egy vonalat. A vonal egyik oldalára írják a szülőpár egyértelmű azonosítóját (pl.: ez lehet a szülőpár neveinek kezdőbetűje), a vonal másik oldalára pedig, a pár tojásának sorszámát. A szám és/vagy betűkombináció alá írják a tojásrakás dátumát.

És hogy miért kell a tojás egyik oldalán hosszában végigfutó vonal? Mert fontos kapaszkodót nyújt a tárolás alatti tojásforgatásban és a keltetés során a kiegészítő kézi forgatásnál is (ez utóbbiról majd egy kicsit később).

Itt az ideje a tojás pihentetésének!

Igen, jól olvastad. 🙂 Megfigyelték ugyanis, hogy a kelési eredmények jobbak, ha a tojásokat nem azonnal rakják be a keltetőgépbe, hanem pár napig tárolják a tojásokat.

Ez a teendők összehangolása miatt is jobb: könnyebb egy tojás’csoportot’ együtt mozgatni, mint egyenként számon tartani, hogy melyik tojás épp hol tart a keltetésben.

Külföldi és hazai tapasztalatok szerint is a legjobb, ha 3-7 napig pihentetjük az emutojást és csak utána tesszük be keltetni. A legjobb, ha olyan fűtetlen helységbe tároljuk a tojásokat, ahol nincs melegebb, mint 14-16 fok. A fektetve tárolt tojásokat napjában 2-3 alkalommal forgatjuk, váltakozó irányban, a tojás hosszanti tengelye mentén: például úgy, hogy este a hosszanti csíkkal rendelkező oldalával "hasra" fordítjuk a tojást, reggel pedig visszafordítjuk.

A forgatással elkerülhető, hogy a szik és az embrió a belső héjhártyához tapadjon.

Kerüljük a tárolást fagypont alatti és a 21^oC feletti hőmérsékleten!

Megfigyelések szerint, a javasolt időnél hosszabb ideig tárolt tojások esetében csökken a csírakorong mérete, a fejlődés késve, és a vártnál alacsonyabb intenzitással indul meg, és nagyobb arányban fordulhat elő rendellenes fejlődés vagy embrióelhalás.

Keltetési napló és tömegmérés: mindkettő fontos adalék!

Ha precízen akarjuk a keltetést végezni, akkor ne hagyjuk ki a tojás adatainak rögzítését sem! Mérjük meg a tojás tömegét és jegyezzük fel a tojásrakás idejével, a tojás sorszámával és a tojástárolás kezdeti dátumával együtt.

Érdemes keltetési naplót készíteni, aminek később is hasznát vesszük, hiszen a 10 naponta aktuális tömegmérést is fel tudjuk ide vezetni, hogy lássuk mennyit „fogyott” a tojásunk. Mert bizony fogyni fog!

Az alábbi képen láthatod az általam készített és használt keltetési napló sablont.

Ha nem szeretnél keltetési napló szerkesztéssel bíbelődni, a fenti képen látható keltetési napló sablont letöltheted pdf. formátumban, ide kattintva.

Ami pedig a tojás mérlegelését illeti: végy egy konyhai mérleget (szerintem egyszerűbb egy digitális mérleggel dolgozni), tegyél rá egy edényt, aminek a fala elég magas ahhoz, hogy ne guruljon ki belőle az emutojás, kapcsold be, majd nyomd meg a "TARE" funkciót (így az edény önsúlya nem kerül bele a tojás tömegébe) és tedd az edénybe a tojást, majd olvasd le a mért értéket. Ha nagyobb edényt használsz mint az emu keltetőtojás, óvatosan dolgozz, nehogy erősen rázkódjon vagy az edény falának ütődjön a tojás. Ennek kiküszöbölésére kibélelheted az edény belsejét pl. papírtörlővel (ez esetben persze csak azután nyomd meg a "TARE" funkciógombot, miután az edényt kibélelted a papírtörlővel/szövettel, nehogy annak a néhány grammnyi tömege 'bezavarjon' a tojás tömegének pontos meghatározásába...)

...VAGY

Én szeretem biztonsággal végezni ezt a műveletet is, ezért egy szivacsgyártó céggel fél emu tojást mintázó szivacsbetétet vágattam ki és azt is használom.

A szivacsbetét kifejlesztésénél normál méretű emutojások paramétereit vettem alapul, és olyan szivacs anyagot választottam, amelyben általában nagyon érzékeny optikai, finommechanikai eszközöket szokás tartani, szállítani.

Ha Te is szeretnél ilyen szivacsbetétet, nézz be a webboltunkba, kattints és nézd meg az emu tojás mérlegelő szivacs betétet.

És amikor közeleg az idő, hogy a tojás a keltetőgépbe kerüljön..

...előtte érdemes 12-24 órával kitenni a terem/szobahőmérsékletre (kb, 18-20 oC), hogy lassan átvegye a terem hőmérsékletét. Ha a szobai tárolás során kicsapódik a pára a tojás felületén, ne aggódjunk, töröljük le tiszta papírtörlővel a tojás felületét és már mehet is a tojás a keltetőgépbe.

"Nekem nincs keltetőgépem, emutojásom viszont annál több! Mit tegyek?!"

Ha szeretnénk kikeltetni az emutojásainkat, de nincs még módunk beruházni saját keltetőgépre, elvihetjük az emutojásokat olyan tenyésztőhöz, aki bérbe kikelteti nekünk a tojásokat.

(Kotlóval azaz az emukakassal keltetésről az I. részben írtam, érdemes megfontolni, mielőtt belevág az ember.)

Ha megtaláltuk a lelkiismeretes és precíz bérkeltetőnket, a szállítást érdemes az esti vagy hajnali órákra ütemezni, főleg a forgalom miatt. A tojásokat lehet rekeszben, dobozban szállítani, a legfontosabb, hogy a tojásokat egymástól és a szállítóeszköz falától puha anyaggal (pl.: szivacs) válasszuk el, nehogy falhoz vagy egymáshoz ütődjenek.

A szállítás alatt a tojások inkább fektetett pozícióban foglaljanak helyet a dobozban.

Ennyit mára, a következő részben pedig arról fogok írni, hogy mire ügyeljünk az emutojások gépbe helyezését megelőzően és mi a teendő, amikor az emutojások bekerülnek a keltetőgépbe.

NE HABOZZ, EMUZZ! 🙂

Szerző: Bárány Zsófia

Felhasznált irodalom:

Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (a 2014-ben készült jegyzet a szerző saját kiadványa)

Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve (Pannon Emu, 2002.)

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve (Gazda Kiadó, 2004.)

https://gallmet.hu/wp-content/uploads/szakirodalom/19_Tojaskonyv.pdf

Képek forrása:

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

http://www.agr.unideb.hu/ebook/baromfitenyesztes/a_tojs_szerkezete_s_kmiai_sszettele.html - az online jegyzet már nem elérhető ezen a linken (2023.)

magyaremu.hu