Emu keltetése IV. rész: Folytassuk a keltetést!

 Apropó, keltetési napló!

Ha már az előző részben lelkesen mantráztam a naprakészen vezetett keltetési naplót és annak fontosságát, álljon itt egy minta is: persze igény szerint el lehet térni tőle, kedvünk szerint kiegészíthetjük, ez csak egyfajta „mankó” azok számára, akik még nem készítettek/vezettek ilyen nyomtatványt. Pdf. és xls. formátumban is megvan, mindenki eldöntheti, melyik a szimpatikusabb. 😊

 Egy kis ismétlés...

Bár már a 10-11. napon tartunk képzeletbeli közös keltetésünkben, azért ismételjük át: a keltetőgépünk 36,4-36,6 oC-on és 42 %-os relatív páratartalom mellett duruzsol.

Mérlegre fel! Na nem Te, hanem a tojás! 🙂

Lévén, hogy 10 naposak emutojásaink, így aktuálissá vált egy tömegmérés minden egyes 10 napos tojásunknál.

Hogyan mérjük meg? Konyhai mérlegünket bekapcsoljuk, ráteszünk pl. egy műanyag edényt, amit kibélelünk pl. papírtörlővel, lenullázzuk a mérleget (TARE funkció), beletesszük az edénybe a tojásunkat fektetett pozícióba, úgy, hogy ne görögjön ide-oda, majd leolvassuk és feljegyezzük a tömegét a keltetési naplónkba, majd a tojás mehet is vissza a gépbe.

Aki esetleg ódzkodik a műanyag edényes megoldástól, annak tudok adni egy tippet: emutojás mérlegelő szivacs. Ezt mi, a magyaremunál terveztük meg és készíttettük el egy szivacsgyártóval, pofon egyszerű használattal: a mérlegre ráteszed a szivacsot, tárázod a mérleget, beleteszed fektetve a tojást és leolvasod a mérlegről a tojás tömegét. A tojás nem gurul, ütődik, mert a szivacsba vájt inverz fél tojás forma megtartja, körülöleli.

1es_2

 

A mérést a 20, 30, 40, 50 napos tojások esetében is megismételjük és felírjuk a jó öreg keltetési naplónkba.

 Új teendőink egyike: a forgatás

Most, hogy tojásaink 10. napja bent ücsörögnek a gépben, időszerű napjában kétszer kézzel is forgatni őket. Itt jöhet a kérdés, hogy „Minek, hiszen forgatja a gép?”. Valóban, de a külföldi és hazai példák is igazolják, hogy ez nem feltétlen elegendő, kézi forgatással ki kell egészíteni a gép munkáját. Nem kell nagy dologra gondolni és segítségünkre lehet az egyedi azonosítás miatt a tojás hosszanti tengelyén húzott egyetlen egyenes csík: ha a tojás „csíkos” része fent van, akkor reggel „hasra” fordítjuk a tojást (tehát 180o-ot fordítunk rajta), nap végén pedig visszafordítjuk, hogy újra a csíkos oldalát lássuk. (Micsoda?! Hosszanti csík? Egyedi azonosítás? Nyugi! 😊 Nézd meg a sorozatunk II. részét, akkor érteni fogod.) Ezt a napi kétszeri kézi forgatást innentől kezdve minden nap megismételjük. 

Fontos, hogy a tojást a hosszanti tengelye mentén forgatjuk, nem pedig az egyik végéről a másikra!

A forgató mozdulatot óvatosan végezzük, nem feltétlen kell kivennünk a tojást a keltetőtálcáról, elég, ha tenyerünkkel simító mozdulatot végezve gördítünk 180 o-ot a tojáso(ko)n a nap elején, majd vissza a nap végén.

(Van olyan keltető, aki ezt a műveletet már 10 naposnál fiatalabb tojásokon is elvégzi reggel és este, „biztos, ami biztos” alapon.)

Telnek-múlnak a napok, mígnem hopp: tojásaink 20 naposak lettek

 Ki a gépből!

Hogy tojásaink 20. naposak lettek naponta 5 percre kivesszük őket a keltetőgépből, hogy a keltető helyiségben egy kicsit lehűljenek. Ezt az időt a 20. napon arra is felhasználthatjuk, hogy az aktuális 20. napi tömegmérést elvégezzük. A 20. naptól az 5 perces levegőzést fokozatosan növeljük 10 perce, majd a 30. naptól ez az időt fokozatosan tovább növeljük 15-20 percre.

Azzal, hogy a 30. naptól tovább kint vannak a tojások a mérésen kívül egy sor más dolgot is elvégezhetünk rajtuk, lássuk csak szépen sorban.

 Hahó, van itt valaki?

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy az emutojás – sötétzöld színe miatt – klasszikus módon nem lámpázható, tehát azt, hogy lakik-e benne csibe, más módon kell megállapítanunk, ehhez adunk négy + egy tippet. Persze, ha az alábbi módok valamelyike akkor nem ad egyértelmű választ, tegyük vissza a tojást a gépbe, és ismételjük meg a műveletet újra vagy nézzünk egy másik módot, hogy megtudjuk szemes-e a tojás vagy sem.

  1. 20 napos tojás esetében a 10 perces hűtési periódus alatt kézbe vesszük a tojást úgy, hogy a két vége a két tenyerünkben nyugszik. Ha a tojás mindkét vége egyenlő módon meleg, akkor valószínűsíthetően a tojás terméketlen, nincs benne csibe. Ha a tojás egyik vége meleg, a másik kevésbe, akkor „van lakója”: a hidegebb végén van a légkamra, a melegebb végén ül a csibe.
  2. Rátesszük a kezünket a 30-35 napos, amúgy hűtés céljából kivett emutojásokra és ha a tojás a hőmérsékletét tartja, vagy lassan hűl, akkor valószínűleg termékeny. Ha a tojás hőmérséklete érezhetően és gyorsan csökken, akkor a tojásban nincs csibe, „üres” a tojás.
  3. „Kopp-kopp”: ha a 30-35 napos tojásra egy tárggyal pl. csavarhúzóval nem erősen, de határozottan rákoppintunk, akkor mély tompa hangot hallat, akkor valószínűleg embrió van a tojásban. A termékeny tojás hangja a keltetés előrehaladtával egyre mélyül. Az üres tojás hangja magasan cseng, a porcelán hangjára emlékezteti az embert.
  4. „Riszál” a tojás: az ideálisan fejlődő embrió 40 napos kora körül elkezd mozogni a tojásban. Ha kézbe vesszük a tojást rezdülést, mozgást érezhetünk, ha asztalra tesszük, a tojás gurul. Egyes tengerentúli tenyésztők a tojás hossztengelyére kötöződrótot hajlítanak, amelynek egyik végét antennaszerűen fölfelé egyenesítik, így az „antenna” mozgásából is látható a tojás mozgása (Minnaar, 2002.). Ha a tojás nem mozog, akkor ki kell venni a keltetőgépből, hogy ne foglalja a helyet.

+ 1 tipp: USA-ban tojás átvilágítására tettek már kísérletet, hazánkban erről még nem hallottam. Az átvilágítási módszer lényege, hogy a tojást egyik oldalról egy erős fényforrással megvilágítják, a másik oldalról pedig az infravörös (vadászok által éjjellátásra használt) készülékkel vizsgálják. A kapott kép a készülék kifinomultságától függ. A készülék segítségével már a keltetés 3. hetében megállapítható, hogy a tojás termékeny-e vagy sem. A termékeny tojás sötét képet mutat, szemben az üres tojással, mely világos marad.

 Légkamra? Az meg hol van?

Emutojás esetében a légkamra helyét sem lehet olyan simán megállapítani, ez esetben is a tojás sötét színe a nehezítő körülmény.  A légkamra helyének megállapítása akkor bír jelentőséggel, amikor segíteni kell a csibének a kelésben, valamint akkor, amikor ideje, hogy áthelyezzük a bújtatógépbe.

Mutatunk 2+1 megoldást a légkamra helyének megállapításához:

  1. Tapintás: a tojás két végét két kezünkbe fogva, vagy felváltva a két végét szemhéjunkhoz vagy állunkhoz érintve, amelyik csúcsi részt hidegebbnek érezzük, ott a légkamra.
  2. Lebegtetés: a tojást saját hőmérsékleténél melegebb vízbe helyezve, a tojás úgy süllyed le az edény aljára, hogy a légkamrát tartalmazó része lebeg a vízben. A keltetési idő előrehaladtával a légkamra egyre nagyobb lesz, így az egész tojás úszik a vízen, a tojás légkamrát tartalmazó része pedig nagyjából kiemelkedik a vízből.
Egyik megoldás a légkamra helyének megállapításához (Minnaar, 2002.)

Egyik megoldás a légkamra helyének megállapításához (Minnaar, 2002.)

 

+1: a tojás infravörös készülékkel történő vizsgálatával nemcsak a tojás termékenysége, hanem a légkamra helye is megállapítható- de ahogy fentebb írtam, ennek hazai alkalmazásáról még nem hallottam.

 Hogy szalad az idő!

Eközben képzeletbeli tojásaink már 50 naposak és megy a „táncikálás”, nézzétek csak:

Ezekkel a képkockákkal búcsúzunk és mivel legközelebb már csak jövőre találkozunk, így

sikerekben gazdag, nagyon boldog új évet kívánok Mindenkinek! 🙂

Forrás:

Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (szerző saját kiadványa, a vele való kapcsolatfelvételért írj ránk /e-mail: helpdesk@hunemu.eu/ és összekapcsolunk vele)

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve – Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük