Emu keltetése II. rész: Hurrá, egy (újabb) emutojás

Az előző bejegyzésben átvettük a tojásrakás „tüneteit” (aki lemaradt róla ide kattintva elolvashatja az I. részt), most, hogy már megvan a TOJÁS(!), nézzük meg, hogy hogyan tároljuk mielőtt betesszük a keltetőgépbe. 

Amikor a tojás elhagyja a kifutót...

Hát persze, hogy nagy örömmel és megdicsérve a tollas szülőket visszük magunkkal a tojást, hogy jobban megszemléljük, ép-e a felülete, esetleg piszkos-e.

Ha a madarak alatt az alomanyag tiszta, rendszeresen cserélt, akkor jó eséllyel a tojás is tiszta, nem szennyezett.

Tehát, az alomanyag rendszeres tisztántartásával megelőzhető a tojások beszennyeződése.

Ha erre valamilyen oknál fogva nem került sor, akkor sincs vész: ha sáros, picit szennyeződött a tojás felszíne, akkor száraz papírtörlővel vagy finomabb sörtéjű, száraz kefével gyengéden eltávolítható a szennyeződés a kutikula megsértése nélkül. (Hogy mi is az a kutikula? Álljon itt, egy nagyon pontos definíció Dr. Légrády Péter: Tojás-Egészség- Táplálkozás (2001) című munkájából, idézve: 

Durvább eszközök, úgy, mint erős sörtéjű kefe vagy csiszolóvászon kerülendőek, hiszen ezekkel pont a kutikulát sértenénk meg.

Tudtad? A sértetlen kutikularéteg a keltetés 8-10. napján magától leszárad, így teszi lehetővé a fokozott O₂ felvételt és a CO₂ távozását. 

Az emu (és más futómadarak esetében is igaz), hogy a tojások és a csibék nagy értéket képviselnek, így kár lenne lemondanunk a tojás kikeltetéséről csak azért, mert az szennyezett volt. Ilyenkor – ha van rá lehetőségünk – elkülönítve és fokozott figyelem mellett keltessük az ilyen tojást.

A tojás mosására csak akkor szorítkozzunk, ha nagyon szükséges, azaz, ha nedves és/vagy erősen szennyezett tojással van dolgunk. A keltetés kézikönyve című szakkönyv (Bogenfürst, 2004) szerint a mosás hátrányai a következők:

• A mosott tojások fogékonyabbak a befertőződésre, főleg, ha nem mosott tojások is vannak a keltetőben. Amennyiben két keltetőgép van, célszerű a mosott tojásokat külön keltetni.
• A hőmérsékletingadozásból adódó nedvességkicsapódás (izzadás) kedvez a mikróbák megtapadásának. A tojás lehűtésével, a tojás tartalma összehúzódik, így a kórokozók bejuthatnak a tojás belsejébe. A kutikula lemosásával egyszerűbbé válik a bejutás a baktériumok számára.
• A mosás megváltoztatja a tojás vízvesztésének mértékét, így ennek kompenzálására, módosítani szükséges a keltetőgép beállításait.

Ha mégis a mosás mellett döntünk, szívleljük meg a következőt: a mosóvíznek minimum 10 ^oC-al magasabb hőmérsékletűnek kell lennie, de nem lehet magasabb a hőmérséklete 35-40 ^oC-nál. A mosóvizet gyakran cseréljük, hogy ne kerüljön át szennyeződés egyik tojásról a másikra. A tojás hőmérsékleténél melegebb víz használatával elkerülhetjük, hogy a tojás úgymond összehúzódásából eredő szívóhatás a pórusokon keresztül beszippantsa a kórokozókat. A mosás után minél hamarabb szárítsuk meg a tojást.

Egyes ajánlások szerint, a mosást fertőtlenítőoldatos kezelés kell, hogy kövesse. (Sajnos, arra vonatkozóan nem találtam információt, hogy milyen fertőtlenítőszerrel és milyen koncentrációval dolgozzunk.) A fertőtlenítőoldatos kezelést akkor is ajánlják, ha a tojások nem lettek megmosva: az előnye, hogy a kezelt, de nem mosott tojások együtt keltethetőek a mosott tojásokkal, így nem kell két külön keltetőgépet üzemeltetni.

Adjunk  azonosítót a tojásnak!

A tojás jelölése azért fontos, mert így a tojás és a belőle kikelt csibe nyomon követhető, számszerűsítve megtudhatjuk, hogy emupárjaink mennyire produktívak (mennyi tojásból, mennyi életképes csibe kelt ki) és azért is nagyon fontos a jelölés, mert ha bérkeltetőhöz visszük a tojásainkat és a keltető lelkiismeretesen vezeti a tojások adatait, akkor biztosan tudott és dokumentált lesz, hogy tojásainkból kelt-e ki csibe, ha igen, mennyi, ha valamely odaadott emutojásból nem lett csibe, akkor az azért történt-e, mert üres volt a tojás, vagy mert a keltetés közben elpusztult a magzat a tojásban. A kikelést követően ezt az egyedi azonosítót kaphatja meg a tojásból kibújó csibe.

A tojás megjelöléséhez színes ceruza, (zsír)kréta, bélyegző vagy a gépírásban használatos nyomdafesték alkalmazható. A lényeg, hogy a fejlődő embrióra nem lehet káros, ahogyan az is fontos, hogy sokáig jól látható és olvasható legyen a felirat.

A jelölésnek tartalmaznia kell a szülők valamilyen azonosítóját (szám, betű), a tojás lerakásának a dátumát és azt, hogy a tojás a pár hányadik tojása.

Hazai ötlet a tojás jelölésére: a tojás egyik oldalán, a hossztengely mentén húznak egy vonalat. A vonal egyik oldalára írják a szülőpár egyértelmű azonosítóját (pl.: ez lehet a szülőpár neveinek kezdőbetűje), a másik oldalra pedig, egy szintben a szülők azonosítójával a tojásuk sorszámát. A szám és/vagy betűkombináció alá írják a tojásrakás dátumát.

És hogy miért kell a tojás egyik oldalán hosszában végifutó vonal? Az fontos kapaszkodót nyújt a tárolás alatti tojásforgatásban és persze a keltetés 10. napjától a keltetőgép forgatása melletti extra kézi forgatásban is (ez utóbbiról azonban majd egy kicsit később mesélek).

Mars pihenni!

Mármint az emutojásoknak. Megfigyelték ugyanis, hogy a keltetési eredmények jobbak, ha a tojásokat nem azonnal rakják be a keltetőgépbe, hanem pár napig tárolják. Ez a teendők összehangolása miatt is jobb: könnyebb egy tojás’csoportot’ együtt mozgatni, mint egyenként számon tartani, hogy melyik tojás épp hol tart a keltetésben.

A tárolás megkezdése előtt van egy kis adminisztratív teendőnk: lemérjük a tojás tömegét, feljegyezzük a tojásrakás idejét, a tojás sorszámát, a tojástárolás kezdetének napját. (Érdemes keltetési naplót készíteni, aminek később is hasznát vesszük, hiszen a 10 naponta ismétlődő tömegmérést is ide fogjuk felvezetni, hogy lássuk mennyit „fogyott” a tojásunk).

Külföldi és hazai tapasztalatok szerint is 7 napnál hosszabb ideig nem javasolt tárolni emutojást.

Az előírt időtartamnál tovább tárolt tojások esetében csökken a csírakorong mérete, a fejlődés késve, és a vártnál alacsonyabb intenzitással indul meg, és nagyobb arányban fordulhat elő rendellenes fejlődés vagy embrióelhalás.

A tojásokat inkább fektetve érdemes tárolni.

Miután a tojás adatait felvezettük a keltetési naplónkba, egy olyan helyiségbe visszük a tojásokat, ahol 14-16 ^oC-nál nincs melegebb (pl.: spájz, előszoba). Nagyon fontos, hogy ne ingadozzon drasztikusan a tárolási hőmérséklet.

Kerüljük a fagypont alatti és a 21^oC feletti hőmérsékleten a tárolást!

Javasolt a tojásokat azok hossztengelye mentén (itt jön először kapóra a tojásunkon húzott hosszanti egyenes) forgatni minimum naponta 2-szer (pl.: ha reggel a tojáson húzott hosszanti egyenes fent van, lefordítjuk, este pedig visszafordítjuk.) A forgatással elkerülhető, hogy a szik és az embrió a belső héjhártyához tapadjon.

A tárolás alatt a tojás veszít a tömegéből. Az Emutenyésztők kézikönyve (Minnaar, 1998) szerint, ez a hűtőben tárolt tojásoknál 0,2 g-ot jelent.

A hazai gyakorlat szerint, a keltetés kezdete előtt 12-24 órával ki kell tenni a tojásokat szobahőmérsékletre (18-20 ^oC). A tojáson lecsapódott pára nem jelent problémát, nyugodtan le lehet törölni és be lehet tenni a keltetőgépbe.

Segítség, nincs keltetőgépem. Mit tegyek?

Ha szeretnénk kikeltetni a tojásokat, de még nincs módunk saját keltetőgépre beruházni, elvihetjük olyan tenyésztőhöz, aki bérbe kikelteti nekünk a tojásokat.

(Kotlóval azaz az emukakassal keltetést nagyon nem ajánlott, az I. részben leírtam, hogy miért. Az I. részt elolvashatod ide kattintva.)

Ha megtaláltuk a lelkiismeretes és precíz bérkeltetőnket, a szállítást érdemes az esti vagy hajnali órákra ütemezni, főleg a forgalom miatt. A tojásokat lehet rekeszben, dobozban szállítani, a legfontosabb, hogy a tojásokat egymástól és a szállítóeszköz falától puha anyaggal (pl.: szivacs) válasszuk el, nehogy a falhoz vagy egymáshoz ütődjenek.

A szállítás kezdete előtt, főleg, ha a szállítás időtartama nem haladja meg a 24 órát, érdemes kivenni a tojásokat a tároló helyiségből, hogy átvegyék a 18-20 ^oC-os szobahőmérsékletet. A szállítójárműben is gondoskodjunk erről a hőmérsékletről. Fontos, hogy a doboz megfelelően legyen rögzítve, nehogy megsérüljenek vagy összetörjenek a tojások.

Az Emutenyésztők kézikönyve a tojások függőleges helyzetben való szállítását javasolja, feltételezem azért, mert az USA-ban megtudják állapítani a légkamra pontos helyét, így nem fordulhat elő, hogy a légkamrával lefelé teszik a tojást a tárolóba.

Hazánkban erre vonatkozóan még nem tudok törekvésekről, de jó hír, hogy a hazai rutinos tenyésztők és jómagam is azt tapasztaltam, hogy a tojások fektetett szállítás sem befolyásolta negatívan a keltethetőséget.

Elfáradtatok így a végére? Valóban, ez egy kissé szárazabb fejezete keltetési sorozatunknak, de tudjátok: a sikeres keltetéshez elengedhetetlen a megfelelő előkészület.

Jövő héten virtuális emutojásaink bekerülnek a keltetőgépbe és indul BULI, azaz az embrió, magzat fejlődés. Tartsatok velünk a jövő héten is!

Források:

Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (a 2014-ben készült jegyzet a szerző saját kiadványa)

Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve (Pannon Emu, 2002.)

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve (Gazda Kiadó, 2004.)

https://gallmet.hu/wp-content/uploads/szakirodalom/19_Tojaskonyv.pdf

Képek forrása:

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.

http://www.agr.unideb.hu/ebook/baromfitenyesztes/a_tojs_szerkezete_s_kmiai_sszettele.html

magyaremu.hu