A keltetés – madárfajtól függetlenül – az egyik legnagyobb lelkiismeretességet, precizitást és egyben kihívást jelentő folyamat. Az ember amolyan bábaként figyeli, hogy minden rendben legyen cseperedő apróságok számára a keltetőgépben és minden adandó nehézség, kellemetlenség, bosszúság tovaszáll, amikor végre kibújnak a tojásból az egészséges Csöppségek.
Remélem, hogy ez a keltetési sorozat is hozzátesz ennek az örömnek a megélésében.
Ahogy forgattam magamban ezt a fejezetet, arra jutottam, hogy mivel annyira összetett a téma, ezért két részre bontom a keltetési részt: megnézzük az előkészületeket, a keltetőgépeket, beüzemeljük virtuális keltetőgépünket, beállítva a megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat, hogy a következő részben majd a keltetés 10-11. napjától folytassuk tovább.
Itt szeretném leszögezni, hogy inkább a kisüzemi, háztáji keltetési szempontokat ismertetem, a nagyüzemi keltetés szó szerint nagyüzemi és ebből adódóan jóval összetettebb folyamat.
Ha az emu keltetésének mikéntje mellett kifejezetten a keltetés is érdekel madárfajtól függetlenül, ajánlom figyelmedbe Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve című munkáját, amelyben nemcsak a jól ismert baromfifajokét, hanem a futómadarak keltetését is ismerteti.
Ha van pár emutojásod, szeretnéd kikeltetni, de nincs keltetőgéped, nem ajánlom, hogy a kakasoddal keltesd ki a tojásokat, mert akár a kakasod is „rámehet”, szó szerint éhenhalhat a tojásokon kuporogva! Ha most nem vennél keltetőgépet, inkább vidd el bérkeltetni.
(Nincs ötleted, hogy kihez vidd keltetni a tojásokat? Írj a helpdesk@hunemu.eu -ra, adunk tippet.)
Tudtad?
Az emunál a kelési idő 52-56 nap, a struccnál 39-42 nap, a nandunál 35-40 nap, a kazuárnál átlagosan 49-56 nap, a kivinél 72-90 nap, de inkább 80-85 nap (igen, a kivi is a futómadarak családjába tartozik).
Kezdjük az elején!
A keltetés folyamata ún. előkeltetési szakaszra és kelési vagy másnéven bújtatási szakaszra osztható.
Az előkeltetési szakasz emunál körülbelül 48-49. napig tart, amíg a csibe át nem szakítja a belső héjhártyát (ezt hívjuk belső pattogzásnak). Amint ez megtörténik, a tojás mehet a bújtatóba, a csibe ekkor már a saját tüdejét használja és a csibe elkezdi feltörni a tojást, amit külső pattogzásnak hívunk.
Mivel keltetünk?
Általánosságban elmondható, hogy a keltetőgépek működésük szerint három csoportba sorolhatóak: asztali, szekrényes és termes keltetőgépek.
Emutojások keltetésére leginkább kényszerlégkeveréses, szekrényes keltetőgép különféle típusait alkalmazzák, összetett és precíz szabályozással.
A szekrényes keltetőgépeknél az előkeltetés és bújtatás egymástól elkülönül. A digitális kijelzővel rendelkező gépek ajtajai részben vagy teljesen átlátszó anyagból készülnek, hogy az ajtók nyitása nélkül is belássunk a gépek belsejébe.
A tálcák egymás fölött, több síkban helyezkednek el, 1-3 óránként a vízszintestől kb. 45 o-ban jobbra és 45 o -ban balra billennek a tojásokkal együtt.
Külföldön forgalmaznak olyan keltetőgép típusokat is, melyekben a tojást két gördülő pálca tartja. Forgatáskor a gép a pálcákat forgatja, a tojás pedig a pálcák mozgása miatt fordul a pálcákkal ellentétes irányba. A tojás így tehát a saját tengelye körül fordul, 180-180o-ot. Ezáltal nincs szükség a gépben alul és felül holt térre, így jobb a helykihasználtság és extra, kézi forgatásra sincs szükség.
A keltetőgépeknek van olyan típusa is, amikor a keltetés és a bújtatás egy gépben történik (zömmel külföldön forgalmaznak ilyet, de itthon is láttam már erre saját kézzel készített példát) és a bújtatótálcát a gép aljában helyezik el, ahol már nincs forgatás.
A gépek másik csoportja – ahogy már fentebb is írtam – amikor az előkeltetés és a bújtatás külön gépben történik. Ez utóbbi megoldást támogatók azzal érvelnek, hogy a kikelő madárkának a bújtatóban más a hőmérsékleti és páratartalmi igénye, valamint fokozott légcserét és hűtést kell biztosítani számára.
A bújtatótálca lehet rácsos vagy tömör kivitelű és lehet egyterű vagy rekeszekre osztott.
A rekeszes megoldás azért előnyös, mert egy rekeszbe egy tojás és a belőle kibújó csibe kerül. Hazánkban a bújtatótálcák inkább rácsos és egyterű kivitelben kaphatóak és tapasztalatok szerint, ha rendszeresen ránézünk a tojásból kibújó csibékre, nem fordulhat elő, hogy a csibék olyannyira eltávolodnak a tojáshéjuktól a tálcán, hogy ne lehessen egyértelműen beazonosítani őket.
Egyénileg vagy együtt?
Hazai és külföldi tenyésztők egyaránt a csoportos keltetést részesítik előnyben, mivel:
- hatékonyabb és gazdaságosabb a munkavégzés: jobb, ha összevárunk néhány tojást és ezeket egyszerre kezeljük, így nem kell 1-2 tojásért az egész gépet fűtenünk; ha egyenként kell számon tartanunk, hogy melyik tojás épp melyik keltetési szakaszban jár, elég nagy az esély a tévedésre, mulasztásra.
- a csoportos kezeléssel elkerülhető, hogy a csibe túlságosan kötődjön a gondozójához. Az ilyen madaraknál előfordulhat, hogy a későbbiekben nem fogadják el fajtársaikat és gondozójukkal szemben mutatják azokat a jellegzetes viselkedési formákat, melyeket normális esetben a fajtársak felé mutatnak.
- ha csoportban neveljük a csibéket, akkor egymástól vagy idősebb csibéktől (dajkaállatok) gyorsan megtanulják a táplálék-és vízfelvételt, és egymásról mintázzák a bevésődési formákat.
- csoportos kezelés révén könnyebben kiszűrhetjük az esetleg beteg, gubbasztó egyedeket.
- all in-all out: könnyebb egy csoport számára előkészíteni és a keltetés után takarítani a keltető-és bújtatógépet, mintha minden egyes tojás után résztakarításokat végeznénk.
- ha a keltetés után azonos korú és fejlettségű csibéket csoportosítunk, azonos eséllyel jutnak a takarmányhoz és a vízhez (de ne menjünk ennyire előre, egyelőre még csak tojásaink vannak).
Megfelelő előkészület
Nagyon fontos, hogy a gépeket, a kiegészítő eszközöket gondosan és alaposan tisztítsuk meg, majd fertőtlenítsük (Virocid). Ezt a keltetési szezon előtt és után is meg kell tennünk.
Újonnan vásárolt gép esetében, a tisztítást és fertőtlenítést követően ’próbajáratásnak’ vetik alá a gépet a keltetéshez kívánt beállítások mellett.
A keltetésre szolgáló helyiségben figyeljünk a megfelelő légáramlásra, de csak annyira szabad szellőztetni, hogy a beáramló levegő ne csökkentse le drasztikusan a helyiség hőmérsékletét.
Keltetőgép ON!
Oké, most már tényleg állítsuk be a keltetőgépünk paramétereit, vegyük először is a
hőmérsékletet
Kezdjük mindjárt azzal, hogy az embriónak a keltetés kezdeti szakaszában hőt kell felvennie, míg a keltetés későbbi szakaszában hőt le kell adnia.
A keltetőgépünket 36,4-36,6 oC-ra állítsuk be, emellett a hőmérsékleti tartomány mellett 52 nap alatt kelnek ki az emucsibék.
A túl magas hőmérséklet korai kelést vagy nagyon apró csibéket eredményezhet, a kívántnál alacsonyabb hőmérséklet pedig vontatottá teheti a kelést.
Kutatások szerint, 16oC alatti hőmérsékleten megszűnik a sejtaktivitás, 21-35 oC között beindul ugyan a sejtosztódás, de abnormális lesz a fejlődés, 39 oC felett az embrió elpusztul.
Páratartalom
A keltetőgépen belüli optimális páratartalom tekintetében megoszlanak a vélemények: A keltetés kézikönyve (Bogenfürst, 2004) szerint, a relatív páratartalmat 24-35 %, az Emu tenyésztők kézikönyve (Minnaar, 2002) 25-30 % közötti relatív páratartalmat javasol, míg egy amerikai forrás szerint 42 %-os az optimális relatív páratartalom. Én, személy szerint, ez utóbbi értéket tudom megerősíteni.
Azzal azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy a tojás a keltetés előrehaladtával veszít tömegéből: a 10 naponként mérhető súlyvesztés mértéke 12-20 gramm.
(Itt jön a „képbe”, hogy a tojásnak a berakás előtt és a keltetés alatt is többször meg kell mérni a tömegét és nagyon fontos, hogy naprakészen jegyezzük fel a mérések eredményét a keltetési naplónkba.)
Most, hogy virtuális keltetőgépünket beállítottuk, emutojásaink immáron kis bölcsőként felsorakoztak a keltetőgépben, mi is szusszanhatunk egy keveset (de csak egy keveset), mert kezdetét veszi egy roppant izgalmas és egyben bonyolult folyamat egy tojásnyi térben.
A következő részben a keltetés 10-11. napjától vesszük fel újra a fonalat, és nézzük át a teendőket, addig is:
Sziasztok! 🙂
Forrás:
Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (a 2014-ben született mű a szerző saját kiadványa)
Mucsi Imre-Komlósi István (szerk.): A strucctenyésztés kézikönyve – A strucc és egyéb futómadarak tenyésztése
(Ha érdekel a könyv, nézd meg a magyaremu.hu Facebook oldalának egyik korábbi bejegyzését, mert pont ezzel a könyvvel foglalkoztunk. És szólunk: 2019. január 10-ig kedvezményes áron szerezheted be a könyvet a magyaremu webáruházából.)
Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve – Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz
Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve
Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.
Visszakövetések: 10 +2 megszívlelendő tanács, ha emucsibéid vannak (vagy lesznek) – magyaremu