Emu, Farm, Viss

Azt hiszem, minden emus, futómadaras szívét megdobogtatta a múlt év decemberi Kistermelők Lapja, amelynek címlapjáról egy emu nézett vissza ránk és a lap bemutatta a borsod megyei Vissen lévő emufarmot és húsfeldolgozót.

A Németh és Futás Kft. emufarmjának mindennapjait Futás Levente és Sztankó Bernadett szervezi, vezeti és bár mindig sok a teendő, Bernadett szívesen mesélt a magyaremu Olvasóinak a farmról, a húsfeldolgozóról, termékeikről és arról is, hogyan látja az emutermékek hazai és külföldi fogadtatását.

Sztankó Bernadett és Futás Levente az emufarm vezetői
(Forrás: emufarmviss.hu)

magyaremu: Bernadett, repüljünk egy kicsit vissza időben. Mikor és hány madárral vágtatok bele az emutenyésztésbe?

Sztankó Bernadett: 2008. környékén kezdtük el, amikor 4 párt vettünk, hogy kipróbáljuk milyen is emut tartani, tenyészteni.  

magyaremu: Melyek voltak azok a kezdeti nehézségek, amelyekkel akkor szembe kellett néznetek?

Sztankó Bernadett: Elsősorban az emu ismeretlensége, avagy az ismertség hiánya volt a legnagyobb nehézség.  És ez alatt elsősorban a hatósági oldalt értjük. Nem ismervén az emut, a jogalkotó besorolta a veszélyes állatok kategóriájába a struccal együtt, ami jelentősen megnehezítette a tartást, mivel sok volt a korlátozó előírás. Ezen kívül az állatorvosok sem ismerték az emut, így pl.: feleslegesen írtak elő olyan kezeléseket és gyógyszerezést, ami inkább csak ártott a madaraknak.

magyaremu: Itt-ott fórumokon olvasni, hogy többen azért nem mernek belevágni az emutartásba, mert félnek a szomszédok, a közösség, a település reakcióitól. Nektek voltak ezen a téren negatív tapasztalataitok? A falu-és környékbeliek hamar elfogadták az egyre épülő, bővülő, szépülő farmot?

Sztankó Bernadett: Nálunk ilyen gond nem volt, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy nagyon elmaradott vidéken, elnéptelenedő faluban kezdtünk hozzá a munkának, ahol inkább mindenki csak örült annak, hogy végre történik valami. 

Sajnos azonban hallottunk olyanról, ahol a szomszédok állandó feljelentgetése miatt hagyták abba a tartást.  Szerintem itt fontos elmondani, hogy az állattartás, legyen az sertés, marha, szárnyas vagy bármi, mindig hasonló zavaró tényezőkkel jár – ahol takarmány van, ott előfordul rágcsáló, ahol állat van, az hanggal, zajjal, kosszal jár. És ahol rosszindulat van, ott van furkálás is.  Ez nem emuspecifikus jelenség.

magyaremu: Jelenleg mekkora területű a farm és hány tenyészmadaratok van?

Sztankó Bernadett: Az emukat összesen kb. 3 hektárnyi területen tartjuk, ami több helyrajzi számot, több ingatlan területét fedi le.  A növénytermesztés több, mint 200 hektáron folyik, innen jön a takarmány. Tenyészmadarakat tartunk párban is és háremben is, a tojók és kakasok vegyesen vannak úgy 180-200-an.

A vissi emufarm egy része madártávlatból
(Forrás: MTVA/Gasztroangyal)

magyaremu: Tenyészállományotok tagjai belföldi tenyészetekből származnak vagy külföldről is hoztatok madarakat?

Sztankó Bernadett: A legelső madarakat itthon vettük, de tudjuk, hogy azoknak is külföldről jöttek a „szüleik”, még tojáskorban. Néhányat vettünk hazai farmokról, de ez nem jellemző. Inkább a saját állományunkat tenyésztettük tovább és rendszeresen vettünk hozzá tojásokat külföldről.

magyaremu: Terveztek még további állománybővítést? Szoktatok csibét kihelyezni bérnevelésre?

Sztankó Bernadett: Miután a szimpla állattenyésztési szakaszon már továbbléptünk és van egy húsfeldolgozó manufaktúránk hűtő, illetve fagyasztva tároló kapacitással, inkább már ez, illetve az értékesítési lehetőségek volumene szabja meg, hogy mennyi állatot tartsunk, vágjunk. A klasszikus bérnevelési formát nem alkalmazzuk. Az egyik nagyobb partnerünkkel van olyan megállapodásunk, hogy előnevelt csibét adunk el nekik, ők felnevelik, mi pedig a vágóállatot élősúlyban visszavásároljuk. De mielőtt még valaki felvenné a telefont, hogy akkor venne 5 csibét, jövőre pedig menjünk érte, azért megjegyzem, hogy ez egy hosszú távú kapcsolat, ráadásul csak a nagy számok mentén működik.  Ahhoz, hogy ez mindkét félnek megérje, sok kudarcon kell túl lenni (pl.: elhullások a rossz tartási körülmények, takarmányozási problémák vagy emberi tudás hiánya miatt) és sok tapasztalatot kell szerezni. 

A farm ifjoncai 🙂
(Forrás: emufarmviss.hu)

magyaremu: Ekkora tenyészállomány mellett gondolom, hogy a szezonban mindig tele vannak tojásokkal a keltetőgépeitek. Mikor indítjátok a gépeket, átlagosan hány csibe kel ki Nálatok egy szezon alatt és az utolsó csibék körülbelül mikor hagyják el a bújtatót?

Sztankó Bernadett: November vége előtt még sosem indult el a keltető, decemberben pedig már megy. A 2019. évben nagyon hosszúra nyúlt a szezon, augusztus volt, mire a bújtatóból kijöttek az utolsó csibék és leállítottuk a bújtatót. Mindez annak ellenére alakult így, hogy három nagy (160 db-os) és 3 kisebb (50 db-os) keltetőt működtetünk.  Az elmúlt három év átlagában 500-700 db közötti létszámban keltek a csibék.

magyaremu: Bérkeltetést is vállaltok?

Sztankó Bernadett: Igen, mindig keltetünk bérben is.

magyaremu: Tudjuk, hogy a sikeres állattenyésztés egyik sarokköve a jó minőségű takarmány, megfizethető áron. Ti tápot adtok a madaraknak vagy magatok keveritek? A takarmány saját termesztésből van, vagy vásároljátok?

Sztankó Bernadett: Alapvetően saját termelésű szemestakarmányt etetünk – búzát, kukoricát, tritikálét, télen napraforgót, amit szezonálisan kiegészítünk olyan tojótáppal, illetve indítótáppal, aminek összetételét a gyártó szakembereivel együttműködve állítottunk össze.  Zöldszezonban pedig a madarak minden nap kapnak szecskázott lucernát.

magyaremu: Milyennek látod az emu piaci lehetőségeit hazánkban?  A hazai piac fogadókész már az emu – és tágabb értelemben – a futómadár termékek iránt vagy inkább külföldön van kereslet a magyar futómadártermékekre?

Sztankó Bernadett: Jelenleg egyértelműen a külföldi piacon ismert a termék, a hazait még meg kell hódítani.  Ebben sokat segít, hogy a „struccosok” közt van néhány bátor és agilis tenyésztő, akikkel például közös standdal kint voltunk Münchenben, a sörfesztivál idején.  Emellett múlt évben nálunk is járt a Gasztroangyal (a riport megtekinthető a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) oldalán, ide kattintva - szerk.), ami eddigi tapasztalatunk és várakozásunk szerint sokat fog lendíteni az emu hazai ismertségén.  Természetesen a modern, közösségi csatornák is érzékelhető keresletet generálnak – ebben a kommunikációs világban egyelőre inkább nekünk van tanulni, megismerni valónk 🙂 .

magyaremu: Elsők között vagytok az országban, akik húsfeldolgozót és csomagoló manufaktúrát építettetek, amihez gratulálok! Mesélnél egy kicsit róla? Mi motivált Titeket ennek a megálmodásában és létrehozásában? Hogyan lesz a még szaladgáló madárból konyhakész, prémium minőségű termék? Itt is vágjátok le a madarat, vagy máshol van a vágás és a feldolgozás?

Sztankó Bernadett: A motiváció egészen prózai – nem találtunk az országban olyan partnert, akivel megbízható és mindenki számára nyereséges módon tudtunk volna együttműködni.  Viszont az ötlet mellett kitartottunk, így belevágtunk. A beruházás kb. egyharmadára sikerült fedezetet nyernünk Európai Uniós pályázati támogatásból. Némi szakmabeli súgás után rátaláltunk olyan, futómadarakra külön kitétellel rendelkező európai rendeletekre, amit itthon nem igazán ismertek, viszont erre építve kialakítottuk és hosszas kilincselés után elfogadtattuk a jelenlegi folyamatunkat.  Eszerint egy egyszerű és olcsó, ám jól felszerelt mobil szúróponttal kábítjuk, szúrjuk és véreztetjük az állatokat még a gazdaság helyszínén, rögtön a karám mellett, így az állatokat nem kell kitenni stresszes és húsminőséget károsan érintő utazásnak.  Ezután hűtőautóval beszállítjuk őket a legközelebbi vadfeldolgozóba, ahol elvégzik a nyúzást, zsigerelést és a hatósági húsvizsgálatot. Innen a letakarított, tiszta húst kapjuk vissza a 100 négyzetméteres kis falusi kockaházból átalakított daraboló és csomagoló manufaktúránkba, ahol az élelmiszerbiztonság szempontjából legmodernebb körülmények közt, saját HACCP rendszerrel daraboljuk, csomagoljuk, sokkoljuk és hűtve, illetve fagyasztva tároljuk a készterméket.

Borbás Marcsi és a Gasztroangyal vissi emufarm húsfeldolgozó és csomagoló manufaktúrájában.
(Forrás: MTVA/Gasztroangyal)

magyaremu: Hány személlyel működtetitek a húsfeldolgozót? Mekkora a kapacitásotok? Csak saját madarat dolgoztok fel vagy bérfeldolgozást is vállaltok?

Sztankó Bernadett: Egy hentes szakemberrel és 1-2 csomagoló kollégával dolgozunk.  Havi két tonna a kapacitásunk, tehát tényleg kicsi, igazi manufaktúra.  Bérfeldolgozást is vállalunk alkalmanként, ezen a téren struccra is van partnerünk, tehát elmondhatjuk, hogy a nagy testű madarakat elég jól megismertük már.

magyaremu: Milyen termékek készülnek a manufaktúrában?

Sztankó Bernadett: Az üzemben alapvetően a végtermék a nyers hús. Csomagolunk filét egyben, szeletben, alsó és felső combot, gulyás kockát, nyakat, szívet és májat. Az alsó combból pácolás és füstölés után sonkaforgács készül, míg a leeső húsból bérmunkában kolbászt és szalámit készíttetünk.

Egy igazi ínyencség a manufaktúrából: emu sonka forgács
(Forrás: emufarmviss.hu)

magyaremu: Most beszélgessünk egy kicsit a dolgos mindennapjaitokról. Ilyen komplex, nagylétszámú emufarmnál már bizonyára fontos a feladatmegosztás. Ti hogyan osztottátok meg egymás között a feladatokat? Milyen egy átlagos napotok a farmon? Hánykor kezdődik a munkaidőtök ? és mikor ér véget?

Sztankó Bernadett: Alapvetően mindketten közelről figyeljük az összes részfolyamatot, hiszen túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy mindenhova egy külön felelős személyt állítsunk, az együtt döntéshez pedig fontos, hogy értsük, amit látunk.  Itt-ott van súlypont eltolódás a képességeinket követve, így pl. műszaki, építési, karbantartási területen egyértelműen Leventéé a staféta, míg az irodához, ügyvitelhez kapcsolódó kavalkádot én tartom kézben. Két traktoros, egy állatgondozó, egy hentes és egy mindenes munkatárs dolgozik a kezünk alá.

Munkaidő?  Hmm, ez jó… előfordul, hogy 23:45-kor kapcsolom ki a számítógépet.  Tehát ilyenkor 23:45-ig tart a munkaidőm. 🙂 Szóval kelünk, amikor kell, ha vágás van, akkor akár reggel 5-kor is, ha nem, akkor csak mondjuk 7 körül.  Ellátjuk a házi jószágainkat (3 kutya, macska, 9 kecske, néhány tyúk). Aztán jön a napi bakancslista készítés, illetve a „fiúk eligazítása”, utána indul a jövés-menés, akár telefonon, akár személyesen. Hol a földekre kell kimenni, hol a karámokba, hol traktort kell szerelni, hol hűtőaggregátort; anyagot szerzünk be, vágást és feldolgozást egyeztetünk, látogatókat fogadunk, közben adminisztráljuk még a légypiszkot is ?; mindemellett terméket fejlesztünk, tesztelünk, csomagolóanyagon törjük a fejünket, törvényeket és rendeleteket bújunk, hogy mindennek megfeleljünk – ez igazi alkotómunka, amit mindketten szeretünk!  És persze partnerekkel találkozunk, hogy az értékesítés is haladjon…

magyaremu: Mit tanácsolnátok azoknak, akik fontolgatják, hogy belevágnak az emutenyésztésbe, vagy már megtették a kezdeti lépéseket, és nemcsak hobbi szinten szeretnének foglalkozni emuval? Mire érdemes figyelniük tartástechnológia, takarmányozás vagy akár munkaszervezés szintjén?

Sztankó Bernadett: Sokszor keresnek meg minket telefonon vagy e-mailen ezzel a kérdéssel.  Erre azt szoktuk mondani, hogy ha komolyan gondolja, akkor jöjjön el ide a helyszínre, nézze, szagolja, lásson, kérdezzen, beszélgessünk.  Mindenkinek más a háttere, így mindenkinek más tanács a fontos.

Egy kis "kakaskodás" emu módra 🙂
(Forrás: emufarmviss.hu)

magyaremu: Szoktatok olyan látogatókat is fogadni a farmon, akik inkább, mint érdekesség és nem szakmai szempontból szeretnék megnézni a létesítményt?

Sztankó Bernadett: Mint agroturisztikai vállalkozás, szoktunk látogatókat is fogadni.  Ilyenkor bemutatjuk a farmot, a szezonnak megfelelő programmal (pl. tojásszedés, vagy keltetés, hónaptól függően), amelyről bővebb infó weboldalunkon (www.bellemu.hu) megtalálható látogatás címszó alatt (ide kattintva közvetlenül elérhető).

magyaremu: Ti aztán tudjátok hogyan kell az emuhús íz-és élvezeti értékét tovább fokozni! ? Bernadett, megosztanál velünk egy olyan receptet, fortélyt, amivel az emuhús remek íze még jobban kihangsúlyozható?

Sztankó Bernadett: Szerintem a világ legjobb levese az emuból készült „nyakleves”.  Normál módon főzzük a levest, de egy kis plusznak borókabogyót és kakukkfüvet szoktam beletenni. Én azt vallom, hogy az emuhúsnak megvan a saját, karakteres íze, nem kell túlfűszerezni.  Főleg, ha steak készül belőle, elég a só és a bors, esetleg borsikafű. Terveink szerint, minden hónapban megjelentetünk egy-egy új receptet weboldalunkon. Ehhez találtunk egy szakembert, egy környékbeli kastélyszálló séfjét, aki igazi gourman-ként kezeli az emuhúst és remek ötletei vannak. Kövessétek a megjelenéseket a www.bellemu.hu weboldalon a Gasztronómia címszó alatt (ide kattintva elérhetitek- szerk.), vagy a Bellemu Facebook oldalán!

Köszönöm Bernadett, hogy rendelkezésünkre álltál: példaértékű az a kitartás és elszántság, ahogyan eljutottatok a 4 emupártól idáig. További sikereket kívánunk!

Kedves Olvasóim, Ti pedig látogassatok el a www.bellemu.hu weboldalra,  like-oljátok, kövessétek a Bellemu Facebook oldalát, nézzétek meg a vissi emufarmról készült riportot a Gasztroangyalban és ha tehetitek, keressétek fel személyesen is a vissi Emufarmot. MEGÉRI! ?

(A kiemelt kép forrása: emufarmviss.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük