"Minden élő szervezetnek, amely az ember teljes felügyelete alatt áll, meg kell adni annak lehetőségét, hogy olyan környezetben éljen, amely megfelel genetikai adottságainak és lehetővé teszi, hogy fizikai és élettani értelemben is egészséges egyeddé fejlődhessék."
(J.F. Hurnik)
Egy kis ismétlés
Előző cikkünkben (itt olvashatjátok el) arra kerestük a választ, hogy mi is az az állatjólét, melyek a fő szempontjai és mikor és kiből kell és lehet állatjóléti felelőst 'faragni'.
Azoknak, akiknek most nincs sok idejük előző cikkünkben elmélyedni, röviden összefoglaljuk:
Állatjólét= animal welfare azt jelenti, hogy az állat harmóniában van környezetével. Az állatjólét lényege, hogy úgy tartsuk állatainkat, hogy azok jól érezzék magukat a környezetükben, miközben megfelelően termelnek is.
Ahhoz, hogy biztosítsuk állataink jó közérzetét, fontos, hogy ismerjük az állataink viselkedését, hiszen a jelzéseikből következtethetünk arra, hogy állataink hogyan érzik magukat környezetükben.
Jó tudni, hogy aki mezőgazdasági haszonszerzés céljából legalább száz futómadarat tart, az állatok jólétéért felelős személyt (azaz állatjóléti felelőst) kell kijelölnie. (Az erről szóló 32/1999. (III. 31.) FVM rendeletet a Nemzeti Jogszabálytárban, ide kattintva tudod megnézni.)
Rázós kezdetek...
Amikor a ’90-es években Európa-szerte egyes szaktanácsadók ledobták a „Szempillantás alatt meggazdagodsz, tenyéssz struccot” bombát, nagyon sok gazda belefogott a strucctenyésztésbe, anélkül, hogy tisztába lettek volna a strucctartás alapvető szempontjaival. (Ez nemcsak a strucctartásra volt igaz, hanem az emura és nandura is.) Nos, mondanom se kell, hogy a nagy biznisz és a milliók nem olyan ütemben (vagy egyáltalán nem) jöttek, ahogyan azt sokan elképzelték, a szakszerű és az állat igényeit szem előtt tartó etikus tartás hiányából eredően pedig egyre több visszás helyzet került napvilágra: nem megfelelő tartás, alultápláltság, nehézségek a strucc csibék felnevelése terén és még sorolhatnám. Több ország fontolóra vette akkoriban, hogy betiltják a strucctenyésztést, mondván, a strucc nem tartható sikeresen Európa mérsékelt övi éghajlatán.
Az állatvédők azzal érveltek a strucc európai tenyésztése ellen, hogy a struccok nem valóak az európai klímára.
Végül pozitív fordulatot vett a történet: több európai ország a betiltás helyett állatjóléti előírásokat dolgozott ki a strucctartásra, a gazdáknak képzéseket tartottak, elősegítve ezzel a strucctenyésztés színvonalának javulását.
Azt ma már bizton állíthatjuk, hogy az állatvédők akkori félelmére rendre rácáfolnak a struccok (ugye, kedves Strucctenyésztők? 🙂 ) legyen akár forró, száraz klíma vagy hideg és hóesés, ők köszönik szépen, remekül megvannak. Nem kevésbé az emu és a nandu, amelyek szintén jól alkalmazkodtak az európai klímához, tehát hazánkban is sikerrel tenyészthetőek.
A futómadártenyésztésből gyors meggazdagodást remélők hamar kihullottak a rendszerből és olyanok maradtak, akik tanulva mások és adott esetben saját hibáikból, jobban odafigyelnek a madarak egészségére, jólétére.
Lehet napsütés, vagy...
... zuhogó eső, madaraink tesznek rá ha bőrig áznak és nem is nagyon keresnek menedéket az ólban.
Azt azonban tudtátok, hogy:
a struccnak nincsenek zsírmirigyeik, tollazatuk felszíne nem vízálló (hiszen a száraz szavannai viszonyokhoz nem kellett) és hideg időben a testhőmérsékletük a szokásosnál alacsonyabbra süllyedhet. Ezért jó, ha kiadós esős időben fedél van struccaink feje fölött.
Hogy honnan tudom mindezt? A Strucctenyésztés kézikönyvéből. Lapozz bele, vagy olvasd el könyvajánlónkat a Facebookon, de akár meg is rendelheted webshopunkból.
Az emu, nandu esetében is igaz: a havazást, hideget remekül bírják, meg se kottyan nekik a mínusz, télen, fagyban azonban gondoskodjunk a síkosságmentességről, mert a jeges, havas részeken könnyen elcsúszhatnak a madarak.
FUTÓ-A-MADÁR - persze, csak ha van elég helye
Az alcímmel ugyan nem árultam el nagy titkot, azt viszont fontos szem előtt tartanunk, hogy a kifutókat úgy tervezzük és kivitelezzük, hogy a madarak valóban tudjanak futkározni a kifutóban. Optimális, ha kifutó inkább keskeny és hosszú, hogy a madarak neki tudjanak lódulni a hosszú egyenes szakaszoknak és futhassanak egy jó ideig fékezés és irányváltás nélkül.
Az sem kérdés, hogy a futómadarakat nem tarthatjuk intenzíven, zárt térben, úgy mint nagyüzemben a baromfiféléket.
Jó, ha a tartásukra kiszemelt terület száraz, jó vízelvezetésű, a pangó vizes terület nem kívánatos.
És ha már terület: a tervezésnél jó, ha úgy alakítjuk ki a madarak (leendő) területét, hogy lehetőségünk legyen akár plusz egy kifutót kialakítani, vagy fenntartani. Hogy miért lehet ez fontos? Nos azért, mert előfordulhat, hogy az együtt tartott növendék madarak az ivarérés kezdetén összeverekednek és ilyenkor jó, ha a gyengébb, megvert madarat kiemeljük a csoportból és átmenetileg ebben a plusz karámba helyezzük el. (erről bővebben még fogok írni. 🙂 )
No, és persze azért is jó az extra kifutó, mert újonnan érkező madarakat NEM TESSZÜK BE azonnal a meglévő állományba, hanem KARANTÉNOZZUK őket.
Mi kell a madarak komfortjához?
I. Először is: jó kerítés, aminek funkciója kettős: a madár ki nem mehet, ragadozó, kóbor kutya, illetéktelen személy pedig nem jöhet be. A kerítések madarak számára is jól láthatóak legyenek, a villanypásztor, szögesdrót kerülendő. A villanypásztor úgy alkalmazható, ha a madarak számára elkerített területet védő kerítéstől távolabb (de még a mi elkerített területünkön belül!) telepítjük, mintegy védvonalként a kóbor állatok, vadak ellen.
Tehát kintről befelé haladva: külső kerítés – villanypásztor – madarakat védő/helyben tartó kerítés
Nem olcsó mulatság, de aki hallott már arról, hogy kiéhezett kóbor kutya horda micsoda pusztítást tud végezni a madarak között, az talán nem sokallja ezt az elővigyázatosságot.
Az is jó megoldás lehet és kiválthatja a villanypásztort, ha telepünkön a külső kerítés és a madarak karámjai, kifutói között olyan (pásztor)kutyák vigyáznak madaraink épségére és védik őket a betolakodók ellen, amelyek megszokták a madarakat és a madarak is őket.
(A kép illusztráció, forrás: pinterest.com)
A területnél megjegyzendő, hogy minden oda nem illő tárgyat (fém, műanyag darabka, szög, drót) el kell távolítani. Érdemes időről-időre átnézni a kifutókat, nehogy ezek az apró tárgyak a madarak gyomrába vándoroljanak.
II. Etető, itató: a víz mindennap friss legyen, a takarmány pedig az adott madárfaj igényének megfelelő legyen. (Hogy ez miért annyira fontos, nemsokára kiderül, ezt a témát is körbejárjuk majd.)
(forrás: magyaremu.hu)
Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy hogyan adagoljuk a takarmányt a madaraknak: csak annyit kapjanak, amelyet biztosan elfogyasztanak rövid időn belül, vagy igény szerint (szakkifejezéssel élve: ad libitum) takarmányozzuk őket, tehát egész nap előttük van a takarmány és akkor esznek, amikor kedvük szottyan.
Az első etetési módot támogatók azzal érvelnek, hogy ha csak annyi mennyiséget teszünk ki, amelyet a madarak rövid időn belül felvesznek, nincs pazarlás, nem áll a takarmány, "nem veri az idő”, nem csökken az értékes tápanyagok aránya a takarmányban.
Ezzel szemben, a másik tábor azt mondja, hogy ad libitum takarmányozás mellett a madarak között nem alakul ki versengés a takarmányért, mindegyik madár egyformán fejlődhet, növekedhet, nem fordulhat elő, hogy az erősebb egyedek elzavarják vagy oda sem engedik a rangsorban hátrébb álló, kisebb, gyengébb egyedeket, az állomány így egyöntetű és kiegyensúlyozottan fejlődik.
Én, a magam részéről az utóbbi tábor elvét vallom, de nyilván mindenkinek megvan a maga oka, hogy ezt vagy azt a takarmányadagolási megoldást alkalmazza.
Érdemes a már "óvodás" (azaz hetes kornál idősebb), a növendék és felnőtt madarak etetőjét, itatóját azok hátmagasságába tenni, így elkerülhető, hogy belelépjenek, felrúgják vagy felborítsák az edényeket.
(forrás: magyaremu.hu, a kép a nagybajomi emufarmon készült)
III. Madarak hajléka 🙂 : Hívhatjuk ólnak, vagy rezidenciának 🙂 az biztos, hogy a kialakításánál érdemes néhány szempontot mérlegelni, mint például ezeket:
- A kettő, de inkább három oldalról zárt ház elhelyezésénél érdemes figyelemmel lenni az uralkodó szélirányra: a házat az uralkodó széliránynak háttal tájoljuk vagy az épület rövidebbik oldala legyen merőleges az uralkodó szélirányra és persze a bejáratot az ól szélvédettebb helyén alakítsuk ki. Huzatos ólba nem szívesen tojnak az emuk, ekkor fordulhat elő, hogy a tojó nem egy helyre, hanem a kifutó különböző pontjaira teszi le a tojásait.
- Az ól legyen száraz, huzatmentes és a természetes megvilágítás is biztosítva legyen benne. A struccnál – szükség esetén – fűtésről is gondoskodni kell, hogy a nagyon elázott strucc testhőmérsékletét szinten tarthassuk. Az ól padozata legyen száraz, tömör, az almozást a szülők nélkül tartott strucc csibék esetén kerülni kell, azok három hetes koráig,
IV. Nagy nyári melegben jól jön egy kis fürdőzés az emuk számára, hálásak lesznek érte, remek időtöltés a vízben tocsogás, már a növendék korúaknak is.
(Forrás: magyaremu.hu)
Kímélő bánásmód a madárnak, nekünk pedig állandó tanulás
Alapvető, hogy kerülni kell a hirtelen zajok keltését, a madarak riogatását, zavarását, gyengéden és odafigyeléssel kezeljük madarainkat.
Jó, ha minél többet tudunk róluk és annál többet tanulunk a tartani kívánt vagy már tartott madarainkról, azok viselkedéséről, biológiai igényükről, tartásukról, mert így egy sor indokolatlan stressztől óvjuk meg a madarakat, magunkat pedig nem kevés bosszúságtól kímélhetjük meg.
Ha beteg, elesett a madarunk, úgy kell megemelni, hogy testét alátámasztjuk.
A madarakat nyakuknál, lábuknál fogva húzni, vonszolni, továbbá nandut, struccot csak egyik szárnyuknál fogva tartani szigorúan tilos (emunál csökevényes a szárny, így náluk ez fel sem merülhet) !
(Ha kíváncsiak vagytok, hogy hogyan lehet egy felnőtt és egy növendék emut szakszerűen megfogni, kattintsatok ide és ide.)
FONTOS! Élő állat tollát kitépni tilos!
A bőr feletti zónában, ahol a toll már nem nő és nem vérzik, le lehet vágni a tollat, az már nem okoz a madárnak fájdalmat.
Szállítás, ahogy nekik (is) jó
A most következő szempontok főleg a struccokra vonatkoznak, de az emu és nandu szállítása esetén is érdemes megfontolni az alábbiakat:
A szállítás előtt több mint 4 órával kapjanak a madarak kapjanak enni. Érdemes a takarmányba vagy a vizükbe A-és E-vitamin tartalmú takarmánykiegészítőket keverni, így a mozgatással, szállítással járó stresszt, esetleges sérülések esélyét minimálisra csökkenthetjük.
A szállítójármű legyen szellős, de nem huzatos, legyen némiképp védett a külső hanghatásokkal szemben és jobb, ha megnyugtató félhomály veszi körül a madarakat, mint erős, intenzív fény . A szállítójármű rendelkezzen rámpával, így megkönnyítve az állatok fel-és lerakodását.
És ha már rámpa...Kb. egy évvel ezelőtt találtam ezt a videót a Youtube-on (figyelem, zajos a felvétel), ahol egy USA-beli rutinos brigád emukat jelölt és terelt fel a szállítójárműre.
A videót nézve nem tudtam nem észrevenni, hogy a madaraknak nem biztosítottak rámpát, úgy kellett felléptetni őket (vagy inkább felbucskázniuk!) a jármű rakterére. Ha ezt a szállítási módot választjuk, jó, ha rámpáról is gondoskodunk.
Különböző korú madarakat egymástól elkülönítve szállítsunk, a csibéket is csoportokra bontsuk úgy, hogy egy csoportba azonos fejlettségű csibék kerüljenek.
A Strucctenyésztés kézikönyvének ajánlása szerint: az egy hónapos madárnak 0,1 m2/egyed, a felnőtt madár számára 0,75 m2/egyed férőhelyet biztosítsunk. A csibéket 4-6 férőhelyes ketrecbe szállítsuk.
Szállítás előtt legalább 2 órán keresztül csendes, nyugodt helyen pihentessük a madarakat. Indulásig folyamatosan biztosítsunk vizet a madarak számára, a takarmányt azonban az indulás előtt 4 órával már meg kell vonni tőlük, hogy minél kevesebb bélsár termelődjön az utaztatásuk során, így csökkentve a csúszásveszélyt, sérülést.
Ha tenyészmadarakat szeretnénk szállítani, érdemes úgy időzíteni a vásárlást, szállítást, hogy az a szaporodási időszakon kívül essen, hogy a madaraknak legyen idejük megszokni az új lakhelyüket, környezetüket.
Ez az időpont azért is ideális, mert az eladó naprakész információkat tud adni, hogy a megvásárolandó tenyészpár(ok)/triók az elmúlt szaporodási időszakban mennyire volt(ak) produktívak: mennyi tojást raktak, ebből mennyi életképes csibe kelt ki stb.
(A kép illusztráció, forrás: pxhere.com)
(Persze azt se feledjük, hogy hiába a sok szemes tojás, ha a keltetés során becsúszott egy olyan malőr /pl.: nem várt/tartós áramszünet, gép meghibásodás/, ami miatt nem, vagy a vártnál kevesebb életképes csibe kelt ki. Ilyenkor érdemes a korábbi évek eredményeit is megnézni, mert lehet, hogy a kiszemelt tenyészpár összeszokott és roppant eredményes, de az adott évben rajtuk kívül álló okokból ez nem mutatkozhatott meg. )
Ennyit az állatjólétről, hamarosan újra jövünk, addig is üdv Nektek! (: