5+1 teendő, hogy ne csak a keltetés, hanem az első emucsibés napok is flottul menjenek

Van, ahol már futkosnak a csíkos apróságok, van, ahol még épp most kelnek és van, ahol a tojások még csak most kezdték a „riszálást”...Ismerős?

Bármilyen fázisban is vannak most a Te (leendő) madárkáid, jó, ha átfutod az alábbi listát, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás.

Tudtad? Az embrió keltetés alatti fejlődése két fő részre tagolható: az első, embrionális szakaszra, amikor kialakul valamennyi szerv, szervkezdemény, végtag és a második, magzati szakaszra, amikor a tojásban fejlődő csibe mennyiségi változásokon megy keresztül, azaz fokozatosan felveszi a végleges (csibe) formáját.

Szóval, íme az ellenőrzőlista:

1. Tojáshéjak rendszeres eltávolítása a gépből
2. Köldökfertőtlenítés
3. Egyedi azonosítás
4. Lábak laza térdszélességben összekötése
5. Mérlegelés
6. Ivarmeghatározás

És most járjuk is körbe a lista tagjait:

1. Tojáshéjak rendszeres eltávolítása a gépből

Ahogy egyre-másra bújnak ki a tojásból az apróságok, az állapotuk ellenőrzése mellett sose feledkezzünk meg eltávolítani a gépből a tojáshéjakat, héjdarabkákat: a csetlő-botló csibe ugyanis megsértheti magát az éles héjdarabokkal, amitől - ha a köldökébe fúródik - akár el is vérezhet, elpusztulhat.

2. Köldök fertőtlenítés

A még nedves csibék köldökét mihamarabb le kell kezelni jódos oldattal (Betadine). Ha a köldök még nem záródott be és a sziktömlő egy része a hasfalon kívül maradt, a felületet antibiotikumos kenőccsel kell bekenni, miközben a kint maradt sziktömlőt gyengéd, simító mozdulattal be kell nyomni a hasfalba.

Mutatom is, hogyan néz ki a jól záródott és a kevésbé jól záródott köldök:

Látható, hogy a megfelelően záródott köldök nem türemkedik ki a madár testéből, szinte nem vagy alig vehető észre, míg a kevésbé jól záródott köldök olyan, mint egy nagy seb. Ha ez utóbbival nézünk szembe, és rendszeresen ellenőrizzük a köldökcsonk állapotát és kezeljük is, nem kell maradandó károsodástól tartanunk, annyi csak, hogy az ilyen madárnál kicsit lassabb lesz a köldök bezáródása, a gyógyulás.

3. Egyedi azonosítás

A csibék egyedi azonosítása hazánkban még nem feltétlen magától értetődő, de több lehetőség is adott már, melyek közül a legolcsóbb a kábelkötözővel történő lábjelölés. Csibék egyedi azonosításának záloga, hogy már a tojásokat is egyedi azonosítóval lássuk el. Például: ha tenyészpárunknak neve is van (és ez nem is olyan ritka, ugye? 🙂 ), akkor a nevük kezdőbetűi, a tojás sorszáma és a tojásrakás dátuma már remekül azonosítja a tojást.

Alábbi példával nézzük is, hogy hogyan: legyen a kakasom neve mondjuk Kázmér, a tojóm pedig Bella. Első, 2022. december 6-án rakott tojásuk  egyedi azonosítószáma tehát KB-01, dátum 12.06. A következő tojásuk már KB-02. azonosítót viseli, no és persze a tojásrakás ideje is helyet kapott a tojás felületén. Ezt a tojás azonosítót, a kikelést követően a csibe is megkapja, a példánál maradva tehát Kázmér és Bella szerelmének első „gyümölcse”, azaz a KB-01 azonosítójú tojásból kelő csibe azonosítója szintén KB-01 lesz. Ilyen egyszerű!

A lábjelöléses egyedi azonosítást először a nagybajomi emutenyésztőnél, Kujáni Györgynénél láttam, aki kábelkötözővel és betűnyomóval pofon egyszerűen megoldja az egyedi azonosítást.

Inkább külföldön jellemző az emucsibe chippel történő azonosítása: ott is inkább a várhatóan nagy (tenyész)értékű csibéket látják el chippel. Hazánkban ez még annyira nem gyakori, elsősorban az ára miatt.

Az egyedi azonosítás előnye, hogy:

• ha több tenyészpárunk van, a csibék egyedi azonosításával és regisztrálásával nemcsak azt követhetjük nyomon, hogy egyes párok mennyi tojással örvendeztettek meg minket, hanem azt is, hogy mennyi életképes csibe kelt ki az adott tenyészpár tojásaiból, tehát ezzel is mérni tudjuk tenyészmadaraink eredményességét,
• ha bérkeltetünk, a lábjelölő felhelyezése abban is segít, hogy megkülönböztethessük a saját csibéinket, a "vendég" állományból, bérkeltetésre hozott csibéktől, így nem kell külön csoportosítanunk a saját csibéinket és az "idegen” csibéket.
• eladásra kínált és egyedi azonosítóval rendelkező csibéknél kivédhető, hogy azonos vérvonalból származó csibéket adjunk párnak, ráadásul, ha még megnézzük az ivarukat is és ezt az egyedi azonosítón is jelöljük, biztos, hogy különböző vérvonalból és különböző nemű csibéket adunk el, ami – lássuk be! – elég jó szakmai referencia számunkra és vásárlónk is megnyugodhat, hogy lelkiismeretes tartótól, tenyésztőtől vesz csibéket.

Persze az egyedi azonosítás akkor működik a legjobban, ha párokat külön kifutókban tartják; csoportos tartásnál nagyon nehéz vagy szinte lehetetlen nyomonkövetni, hogy melyik hím melyik tojóval párzik, melyik tojó is rakta le az adott tojást.

Miután megnéztük a csibe állapotát, a köldökét lekezeltük, megkapta az egyedi lábjelölőjét, visszatesszük a bújtatóba a teljes felszáradásig, amelynek időtartama körülbelül 24 óra.

4. Lábak összekötése

Megnyugtatok mindenkit, itt nem arról van szó, hogy mozgásképtelenné tesszük a madarat, hanem ezzel az eljárással a lábacskák stabilitását segítjük elő. Előfordulhat ugyanis, hogy a frissen kelt csibe lábacskái a sima felületen szétcsúsznak. Ez a jelenség nemcsak az emucsibékre jellemző, az alábbi képen egy gyöngyöscsibe ment le „spárgába”.

Persze, okkal merül fel az emberben, hogy a végtelen ausztrál pusztákon kószáló emuknál sem azzal kezdi a kakas az atyai teendőit, hogy nekiáll kötögetni a csibék lábát, azonban ne feledkezzünk meg három fontos tényezőről: ott a csibék létszükséglete, hogy minél hamarabb stabilan álljanak és menjenek a lábacskáikon, másfelől a föld egyenetlensége szintén segít abban, hogy a csibék minél gyorsabban biztos lábakon álljanak és fussanak (gondoljunk csak arra, milyen jót tesz a Gyerekek lábának, ha nyáron mezítláb szaladgálhatnak pl.: a kertben). És azt se feledjük, hogy a tenyésztés valahol egy mesterséges közeg, ahol a csibe (is) nagy értéket képvisel, tehát annak örülünk, ha minél több egészséges, biztos lábakon álló csibénk van, ez utóbbi érdekében pedig szükség lehet a lábak laza összekötésére a keléstől számított 2-3 napig.

A módszer lényege, hogy a madár csüdjének alsó részén gyengéden, kényelmes (csibe) terpeszszélességben összekötjük a csibe lábait. Kötözőanyagként sokféle megoldás szóba jöhet, a lényeg, hogy ne vágjon bele a madár lábába, puha legyen (tehát pl. kötöződrót tilos!). Hoztam példáként három ötletet, az egyik egy hazai emus példa, Kujáni Györgyné megoldása, a másik kettő külföldi forrás, gyöngyöscsibére és tyúkcsibére, de szerintem emucsibénél is alkalmazhatóak, íme (Galéria, LAPOZZ!)

Ha a 2-3 napos csibénél már azt látjuk, elég virgonc és kötés nélkül is stabilan megáll a lábacskáin, nyugodtan vegyük le a kötést. A lábak szétcsúszásának elkerülésében nagyban segít az is, ha a csibék talpa alatt bordázott felület (például bordázott gumiszőnyeg) van, ami egyúttal könnyen tisztítható és fertőtleníthető.

Ha valaki mégiscsak idegenkedik a lábak laza összekötésétől, önmagában a nem sima járófelület is (mint például a fent is említett bordázott gumiszőnyeg) nagyban elősegíti a csibék megfelelő állóképességének elérését.

5. Mérlegelés

A rém egyszerű eljárás keretében ráültetjük a csibét a konyhai (digitális) mérlegre és feljegyezzük a tömegét. Vigyázzunk arra, hogy ne hagyjuk őrizetlenül a csibét a mérlegen, mert ha még nem is izeg-mozog annyira, mint a későbbiekben, könnyen lebucskázhat a mérlegről.

A balesetek elkerülése végett, én úgy szoktam megmérni a csibe tömegét, hogy bekapcsolom a digitális mérleget, ráteszek egy kellően magas falú, kis méretű, ronggyal bélelt kartondobozt, majd lenullázom a mérleget és beteszem a csibét a dobozba és leolvasom a mérleg kijelzőjén az értéket.

Szakirodalom szerint, optimális esetben a csibe tömege a tojás tömegének 67 %-a.

A témában írt szakdolgozatomban (Emu keltetése és csibenevelése- Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.) végeztem egy reprezentatív mérést, aminek során 50 tojás tömegét és azokból kikelt csibék naposkori tömegét vetettem össze: a csibék átlagos tömege a tojások tömegének 66,92 %-a volt.  A keltetés 42 % relatív páratartalom és 36,5-36,6 ^oC mellett történt.

6. Naposkori ivarmeghatározás

Azt hiszem, ez az egyik olyan feladat, amit, ha többen alkalmaznának, kevesebb lenne a hoppon maradt vevő és a magyarázkodó emutartó/eladó. Ivarmeghatározás híján csibét eladni és venni kész orosz rulett: ha nem nézzük meg a csibék ivarát kloákavizsgálattal vagy toll- vagy vérminta alapján kromoszómavizsgálattal, lehet, hogy csak 18-23 hónap múlva derül ki, hogy hiába várunk mi tojást a már felnőtt madarainktól vagy a tojásokból csibét, ha ugyanolyan nemű madarakat adtak el nekünk...

Szerintem ettől a művelettől csak akkor tekinthetünk el, ha tudjuk, hogy a csibék a felnevelésüket követően vágóhídra fognak menni.

Persze, senki sem úgy születik, hogy már tudja is, hogyan kell ezt csinálni, mindenesetre, érdemes elsajátítani ezt a tudást, mert ezzel nemcsak megnyerjük a vásárlóink bizalmát, hanem megóvhatjuk magunkat is a későbbi kínos magyarázkodástól.

Szóval, lássuk, hogyan is csináljuk:

1. Tiszta gumikesztyűt húzunk
2. Finoman hátára fordítjuk a napos csibét
3. A kloákát finoman és óvatosan kifordítjuk, kihengergetjük a bőrt

(Figyelem! Kloákába benyúlni, ujjunkat bedugni szigorúan tilos, ha így teszünk, maradandó károsodást okozhatunk a madárnak!)

Megnézzük, hogy mit is látunk? Ha apró világos rizs szemecskére emlékeztető képletet látunk, akkor az a madárka hím, ha rózsaszínes háromszögletű képletet látunk, amelynek a csúcsa sötétszürke akkor a madárka tojó.

Ennyit mára! 🙂

Ha további mindennapos csibe-teendők is érdekelnek, ajánlom figyelmedbe a „Vigyázat emucsibékkel vagyok! 10+2 tanács az emucsibés mindennapokhoz” című cikket (ide kattints!) vagy ha a madarak még a tojásban cseperednek, az öt részes emu keltetési sorozatért kattints a linkelt részekre (1. rész, 2. rész, 3 rész, 4. rész, 5. rész).

NE HABOZZ, EMUZZ! 🙂

Forrás:

Kujáni Györgyné Kujáni Zsuzsanna: Gazdaságos emutartás és tenyésztés kisgazdaságban (2014.)

Maria Minnaar: Emu tenyésztők kézikönyve – Gazdaságos módszerek emukhoz, struccokhoz, nandukhoz (Pannon Emu, 2002)

Dr. Bogenfürst Ferenc: A keltetés kézikönyve (Gazda Kiadó, 2004.)

Az emu keltetése és csibenevelése című szakdolgozat – Szent István Egyetem, Gödöllő, 2008.